„Nem kéne még felszedni a krumplit, de úgy elverte a vihar, hogy ebből már több, nagyobb úgysem lesz. A cukkinit, uborkát egy szemig elpusztította, a hagymából sem lesz semmi.” – ezzel fogad kapálás közben Bojtos Gézáné. A vert falú vályogházat 1957-ben építette az édesapja. Mint mondja, a födém nagy része annyira átázott és megrogyott, hogy ha magától nem esik le a következő napokban, akkor is le kell verni és új szerkezetet kell építeni.

Június 21-én délután két óra után jégeső és vihar pusztított Megyaszón, és a környező településeken. A tojás, esetenként teniszlabda nagyságú jég megrongálta a tetőket, ablakokat, redőnyöket tört be, leverte a termést. Megyaszón 767 lakóházából 537 sérült meg.

A házak nagy része az ötvenes években épült, a fal vályog, a tető pala. Az épületekben először a jég tett kárt, apróra törve a palát, illetve a gyenge cserepet. A tető nélkül maradt épületekre zúduló eső, majd az elolvadó jég azután olyan mértékben terhelte meg a födémeket, hogy több házban átázott és beszakadt a plafon, és vályoggal kevert sáros víz öntötte el a szobákat.

Az elázott mennyezeti lámpákat azóta sem meri használni, ezért csak zseblámpával világít otthonában Bojtosné. A tévét nem kapcsolja be, csak a hűtő megy, és a laptopot használja, utóbbit azért, hogy külföldön élő gyerekeivel tudja tartani a kapcsolatot. A házban fülledt a levegő a nejlonborítás miatt, hiába szellőztet, a ruhák és bútorok nehezen száradnak, a falból istálló szag árad. A konyhában rossz érzéssel tesz-vesz, nem érzi magát biztonságban, mivel itt esett le először a mennyezet egy darabja. „Pörköltet főztem, a fazékba tettem épp a hagymát, amikor kettőt dördült az ég, és már szakadt is a jég. Gyorsan lehúztam a redőnyt, hogy ne törje be az ablakot, és mire visszaértem a konyhába, egy nagydarab plafon ott volt benne a lábasban. Úgy ömlött be fentről a víz, mintha locsolóból jött volna. Újabb puffanás, és leszakadt az előszobában is a tető. Félelmetes volt.” Először egyedül hordta vödörrel a sarat és vizet, szőnyeggel együtt húzta ki a szobából a törmeléket, amíg bírta. Egy idő után a szomszéd házaspár érkezett segíteni, lapáttal, fazekakkal próbálták az iszapos vályogot kimerni a szobákból.

„A tetőfedést az öcsém csinálta a katasztrófavédőkkel, de a teljes cserét nem tudja megcsinálni. Megjelentek itt nálunk más településekről magukat tetőfedőknek mondó emberek, de olyan áron vállalnák a munkát, amit nem tudunk megfizetni. Egy kisebb helyreállítás is milliós nagyságrendű lenne, az én házam több mint két és fél millióra jönne ki az ő áraikon.” A vihar óta aludni sem tud nyugodtan, mert bár a statikusok biztonságosnak találták a házat, a fólia minden zörgésénél megriad. „Várom, mikor honnan fog leesni a következő darab plafon, vagy mikor kapja fel a szél az egészet. Nincs biztosításom, a gyerekeim valamennyivel támogatnak majd, de nem tudom, mikor és hogyan fogom tudni mindezt rendbe hozatni. Van, hogy azon kapom magam, hogy ülök, nézek magam elé, és csak azt kérdezem, hogyan tovább.” 

A házak helyreállításához szükséges felmérés és tervezés már zajlik, a kivitelezés költségeit azonban sok család nem tudja előteremteni. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat gyűjtést hirdet a helyreállításra és a károsult családok megsegítésére.

A rászoruló embereket a 1350-es adományvonalon hívásonként 250 forinttal támogathatják, a nagyobb összegű felajánlásokat pedig a www.adomanyozz.hu oldalon keresztül fogadja a Szeretetszolgálat.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat helyszíni jelentését teljes egészében letöltheti innen.