A jótékonysági estet Sajgó Szabolcs, a jezsuita lelkiségi és kulturális központ vezetője nyitotta meg, aki e gondolattal adta meg a koncert „alaphangját”: a közös zenélés megtanít arra, hogyan figyeljünk egymásra – mert ha ezt tesszük, akkor nem csak a muzsika hamissága, de a hétköznapjaink disszonanciája is elkerülhető. Felidézte: a Szimfónia program tulajdonképpen „hazatért” a Párbeszéd Házába, hiszen korábban is volt már együttműködés a Cigánypasztorációs műhely és a Máltai Szeretetszolgálat között, és Hofher József atya, jezsuita szerzetes annak idején aktívan részt vett a Szimfónia program elindításában.



Nagy Kálmán, a Máltai Szimfónia szakmai vezetője azt hangsúlyozta, hogy a zene közösségépítő ereje mellett a muzsikálás során fejleszthető önismeret és önbizalom, illetve a gyerekekhez fűződő mélyebb bizalmi kapcsolat kialakítása az, ami a Szimfóniát nem „csak” egy szakkörré, hanem egy sokoldalú kapcsolódási és növekedési lehetőséggé teszi. A hátrányos helyzetű, legtöbbször iskolai nehézségekkel küzdő és veszélyeztetett családokból származó gyerekek számára létfontosságú, hogy értsék a világukat, hogy szó essen mindarról, ami őket foglalkoztatja, hogy megtapasztalják az összetartozást, az elfogadást és saját erősségeiket. „A zenekari játék tudást, rutint alakít ki, ugyanakkor a siker tapasztalatát is megadja, és ez a sikerélmény az, ami megtart, amire rengeteg minden mást lehet alapozni” – mondta Nagy Kálmán.

Az est egyik fővédnöke Vízi Elemér jezsuita provinciális volt, aki a zenében a párbeszéd lehetőségét fölfedezve azt mondta: a muzsika kihoz a magunk világából, és elindít a másik ember felé. Így lehet a zene – és a csend is – szolgálat, annak eszköze, hogy cselekedeteink középpontjába a másik embert, a perifériára szorult elesettet állítsuk. „Ha a szegényekhez közel vagyunk, az bővít rajtunk, kitágítja a látásunkat, a gondolkodásmódunkat, a lelkünket.”



Vecsei Miklós, a Máltai Szeretetszolgálat alelnöke, miniszterelnöki biztos a törődés első lépését a jelenlétben jelölte meg. „Akkor vagyunk jelen, ha nyomot hagyunk” – mondta, és kiemelte, hogy az integráció sosem számokban és százalékokban mérhető, hanem azokban a pillanatokban, amikor ténylegesen megvalósul a befogadás. Mint például amikor együtt énekelünk, zenélünk. „Amikor az erős úgy dönt, hogy odahajol ahhoz, aki még gyenge, elkíséri az útján és együtt válnak újra erősekké – ez a befogadás útja. Más út nincs” – fogalmazott Vecsei Miklós.



A zenei szempontból is rendkívül változatos, tartalmas hangversenyen a Szimfónia program tarnabodi és tarnazsadányi fiatal muzsikusai először a Keresztapa című film zenéjének átiratát, majd Weiner Leó Rókatánc című művét adták elő. Ezután a Gipsy Soloists tagjai és a gyerekek közösen adták elő a Szimfónia program önkéntes tanárának, Péntek Tamásnak a Cigányos a szvitem című szerzeményét. Az est második felében a Gipsy Soloists muzsikált, elhangzott W. A. Mozart 25-ös, „kis” g-moll szimfóniája, Bartók Béla Román népi táncok című műve, az Intermezzo Kodály Zoltán Háry János című daljátékából, Astor Piazzola Oblivion című szerzeménye, egy Járóka Sándor-átirat, valamint Brahms 1. és 5. magyar tánca is. A jótékonysági est folyamán mintegy százezer forint gyűlt össze a Máltai Szimfónia támogatására. A program javára használt, jó állapotú hangszereket is fel lehet ajánlani.