Június 4-én töltötte be Kozma Imre atya, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnöke, a Betegápoló Irgalmasrend magyarországi vezetője nyolcvanadik életévét. Születésnapja reggelén a Betegápoló Irgalmasrend Szent István kápolnájának és a zugligeti Szent Család Templomnak az énekesei zenés flashmobbal köszöntötték a szerzetest, majd tanítványai, barátai videóchaten üdvözölték.
„Minden ajándék egy válasz. Köszönöm, hogy gyarló erőfeszítéseimet megértettétek. Mindaz, ami létrejött az a mi művünk. A krisztusi szeretet azt jelenti, jobban szeretni felebarátodat, mint saját magadat. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat és a Betegápoló Irgalmasrend ebből az igazságból él. Mi boldogok csak akkor lehetünk, ha mást boldoggá teszünk, jobbak akkor lehetünk, ha másoknak jót teszünk, és a világ is csak akkor lesz jobb, ha egymásnak jót teszünk. Köszönöm ezt a küldetést, amit együtt vallunk, és ha ezt komolyan gondoljuk, átalakul a világ. A Jóisten adjon nekünk elég erőt, hogy mindenkinek ki tudjuk mondani: szeretlek.” – mondta nyolcvanadik születésnapján Kozma Imre atya.
A Betegápoló Irgalmasrend rendházának udvarán a Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkatársai és a Magyar Máltai Lovagok Szövetségének tagjai és önkéntesei videóüzenetben köszöntötték a Szeretetszolgálat alapító elnökét. Köszöntésükhöz Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek is csatlakozott, aki videójában megemlékezett arról, hogy a kilencvenes évek közepétől nem volt olyan humanitárius vagy szociális akció, melyből Imre atya ne vette volna ki a részét. „Később átlépett az Irgalmasrendbe, ettől kezdve a szociális és egészségügy területén is dolgozott, ugyanakkor Budapesten a hajléktalanellátásban és az itteni szociális intézményekben is lelkesítő, útmutató, szervező tevékenységével ma is ott áll a rászorulók mellet. Kérjük számára az Isten áldását és mindazoknak imádságát, akik érezték segítő szeretetét.” – mondta videóüzenetében a bíboros.
A világszerte működő egész máltai közösség nevében köszönte meg Albrecht Freiherr von Boeselager, a Szuverén Máltai Lovagrend nagykancellárja Kozma Imre állhatatosságát, bátorságát, valamint a máltai misszió magyarországi újra felélesztését. „Az ön karizmáinak gyümölcsei számtalan módon vehetők észre. Arra ösztönözte az embereket, hogy Krisztus tanítványaiként másokat szolgáljanak.” – hangzott el a nagykancellár ünnepi köszöntőjében.
Kozma Imre atya a Máltai Szeretetszolgálat és a Magyar Máltai Lovagok Szövetsége munkatársaitól és önkénteseitől négy növényt kapott ajándékba. A szőlőtő, a pálma, az olajfa és a gránátalmafa Imre atya életének egy-egy szakaszát szimbolizálja, az ezekhez kapcsolódó üzenetet Vecsei Miklós, a Szeretetszolgálat alelnöke, Morva Emília régióvezető, Szabadhegÿ Kristóf, a Magyar Máltai Lovagok Szövetségének elnöke és Győri-Dani Lajos, a Szeretetszolgálat ügyvezető alelnöke mondta el a videóban.
„Az első növény a szőlő. Szőlőtő győrzámolyi homokba ültetve. Imre atya édesapját kora gyermekkorában elveszítve édesanyjától és nagyapjától tanult életre szóló bölcsességeket az emberi természetről és a világ működéséről. A szőlőtő megkapaszkodik a homokban, ha kell, hihetetlen mélységekbe nyújtja gyökereit, újra és újra kihajt, és gyümölcsöt hoz. Ha Imre atya életútjával párhuzamot vonunk, azt láthatjuk, hogy a győrzámolyi homokból cseperedő hajtás különös irányt választott magának: aki az ötvenes években a papi hivatást választotta, biztosan tudhatta, hogy azzal az üldöztetést és a zaklatást is vállalnia kell. Imre atya vállalta. Történetek sokaságát idézhetnénk, mivel kellett szembenéznie Dorogbányán, Táton, a Ferenciek terén álló Alkantarai Szent Péter templomban, vagy éppen Zugligetben, ahová egyébként büntetésből helyezték át. De a szőlőtő növekedett és bő termést hozott: nagycsaládok százai a gyermekeiket, papok és apácák tucatjai a hivatásukat, hitüket kereső emberek pedig a megtérésüket köszönhetik annak, hogy életük egy szakaszában Imre atyával találkoztak.
A második növény a pálma. Crescit sub pondere palma, így hangzik latinul a régi bölcsesség, mely arra utal, hogy a növekvő levelek lehajolnak saját súlyuk alatt és ezzel utat nyitnak a következő hajtásnak, így minél terebélyesebb a korona, annál több a friss levél. Magyarul úgy mondjuk: teher alatt nő a pálma. Imre atya tanítványainak három alapvető tanítás súlyával kellett megbirkózniuk. Az első úgy szólt, hogy a kereszténység nem elmélet, hanem gyakorlat. Nem elég hittanra járni, hanem a valóságban is meg kell élni a tanultakat. A második úgy hangzott: a szeretet sok bűnt eltakar. Ez azt jelentette, hogy jót cselekedni nem akkor kell, amikor arra felkészültnek, alkalmasnak és „kellően szentnek” érezzük magunkat, hanem akkor, amikor a szükség van a segítségre. A harmadik tanítás azt mondta ki, hogy kockázatvállalás nélkül nincs növekedés. Tehát ne számolgassuk az esélyeket, mert ha mindig biztosra akarunk menni, soha nem fogunk elindulni. A tanítványok egyre többet tettek és eközben egyre többen lettek. Megtapasztalták, hogy a csodák nem azokkal történnek, akik várják őket, hanem azokkal, akik tesznek érte. Nem véletlen, hogy 1987 augusztusában Csilla von Boeselager asszony Imre atya ajtaján kopogtatott, és ennek k nyomán az atya körül tevékenykedő közösség is találkozott a máltai szellemiséggel. Ez pedig ugyancsak egy új élet kezdetét jelentette.
A harmadik növény a Szentföldről érkezett olajfa. Az olajfa, amely későn fordul termőre, viszont századokon át hozza gyümölcseit és úgyszólván mindent túlél. Kibírja, ha letörnek az ágai, ha kivágják a törzsét, sőt, még azt is, ha tövig égetik, mert terebélyes gyökérzetéből új hajtások fakadnak, és azok ugyancsak termőre fordulnak. A jeruzsálemi ispotályok kora óta aktív, a legrégebb ideje tevékenykedő keresztény segítő szervezet a Szuverén Máltai Lovagrend kilenc évszázada végzi életmentő, embereket felemelő szolgálatát. A Rend magyarországi segélyszervezeteként 1989-ben alapított Magyar Máltai Szeretetszolgálat rögtön a figyelem középpontjába került. Miközben válságos helyzetben teljesítette küldetését, a történelmet is formálta a keletnémet menekültek befogadásával, a romániai forradalom és a délszláv háború alatt végzett szolgálatával. Három évtized után a máltai kereszt jelképe alatt az ország egyik legnagyobb, meghatározó karitatív szervezete tevékenykedik, amely emberek százezreiről gondoskodik.
A negyedik növény a gránátalmafa. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat megalkotását okkal gondolhatnánk az életmű koronájának, igazi beteljesedésnek. Imre atya azonban 1997-ben újabb küldetést vállalt. Ötvenhét éves volt. A legtöbben ilyenkor a nyugdíjas éveiket tervezik. Ő a keresztény orvoslás hagyományainak újraélesztését tűzte célul, és a Betegápoló Irgalmasrend magyarországi tevékenysége abban az évtizedben újra életre kelt. A Rend munkálkodását a gránátalma jelképezi. Igazolt tény, hogy a gránátalma természetes gyógyír egy sor olyan betegségre, amelyre a tudomány még nem adott választ. A keresztény orvoslás viszont olyan szolgálatnak tekinti a gyógyítást, amelyben nemcsak a tudománynak jut szerep. Az Istenes Szent János örökségét folytató Rend hitvallása szerint a test és a lélek együtt vágyik a gyógyulásra. Az a mondat, amit az irgalmasrendi kórházak bejáratánál olvashatunk, alighanem a legpontosabban adja vissza Imre atya tanítását: kapunk tárva, a szívünk még inkább.”
Imre atyát a Máltai Szeretetszolgálat intézményeiben gondozott gyerekek, fogyatékkal élő fiatalok, idősek és hajléktalan emberek Szakály Éva Élet vagy halál című költeményével köszöntötték, majd nyolcszáz máltai munkatárs kérte Isten áldását a Szeretetszolgálat alapító elnökének életére.