Máltai Szeretetszolgálat

Íratkozzon fel hírlevelünkre!

Máltai Szeretetszolgálat

Imre atya igehirdetései

Kozma Imre atya a Szent István Kápolnában tart szentmisét.

Address: Budapest, II. Frankel Leó út 54.
Miserend: vasárnap és ünnepnapokon: 9:00, hétfőn, kedden és szerdán 17:30

ÉVKÖZI 30. VASÁRNAP B év 2018-10-28 00:00:00



Olv.: Jer 31,7-9 – Zsid 5,1-6 – Mk 10,46-52

         A jerikói vak       

        

KOZMA IMRE OH ATYA SZENTMISÉJÉRŐL (internetről: http://www.kozmaimre.hu/)

 

 

Szentmise bevezetése

 

Kedves Testvérek! Az utakon nagy tülekedés van. Éppen ezért nagy ajándék lehet, hogy az ember egy templom kapuján belép és elcsendesedhet! Ahol szembenézhet önmagával, találkozhat az Istennel és találkozhat azokkal, akik nemcsak a mindennapok harcában társaik, hanem istenkeresésükben is!

 

Milyen jó lenne!

Ha minden alkalommal, amikor a templomba lépünk,

a vak ember óhaja valamiképpen helyet találna

a gondolatainkban, a szívünkben is:

 

Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!

 

Imádkozzunk!

 

 

Szentbeszéd

Kedves Testvérek!

Az evangélium vigasztalása

mindegyikünknek szól!

 

Nem, mintha máskor nem így lenne, hiszen minden, ami megíratott, a mi okulásunkra történt!

De ma egészen sajátosan, szinte személyre szólóan szólít meg minden embert,

elsősorban azokat, akik a kereszténységben találkozhattak az igazsággal!

 

A mai vasárnap üzenetét nagyon egyszerűen így tudnám

mintegy vigasztalásunkra is egyetlen rövidke mondatban összefoglalni:

 

Az ember vak! De láthat!

 

Lehet, hogy egyszerűnek tűnik ez a kijelentés,

talán még kutatni is kell, hogy mit is akar kifejezni:

mélységesen mély igazságot!

 

Valamiképpen bátorságot kell összeszedni

az embernek önmagában ahhoz,

hogy merészelje kérni az Istentől a látás ajándékát!

 

A mai evangélium nagyon egyszerű és mélységes tanulságokat rejt! Azt hallottuk, hogy hatalmas tömeg követi Jézust, jön Jézussal együtt. Emberek, akik ott tolonganak körülötte, helyezkednek. Bizonyára különböző gondolatok is vezetik őket, amikor ebben a hatalmas menetelő tömegben helyezkednek. Az út szélén egy vak ember ül, aki a helyzetéből adódóan koldus. Amikor Jézus a közelébe érkezett, - honnan számította ki ez az ember, talán súgtak neki, vagy valami belső vezérlésről van szó - akkor halljuk az esdeklő kérését:

 

Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!

Mit akarsz, mit tegyek neked? 

Hogy lássak!

 

Egyik nagyon fontos üzenet:

A vak ember ereje a látás bátorsága!

 

A másik nagyon fontos üzenet:

Ez az ember ott ül az út szélén!

Valójában arról van szó: - a másik figyelmeztető számunkra –

 nincs helye az úton, helye csak az út szélén van!

 

Mindannyian Bartimeuszok, vak emberek vagyunk

Megkaptuk a látás ajándékát, amikor megkereszteltek bennünket,

amikor szembesültünk a keresztény igazsággal, a keresztény értékrenddel!

 

Aztán újra és újra megvakulunk, mert az ép szem azt látja, ami van!

Szembesülni azzal, ami van, az ember számára gyakorta félelmetes lehet!

Az ember igen sokszor talán legszívesebben becsukná a szemét,

ne is lássa azt, ami van, ne kelljen szembesülni azzal, ami a számára félelmetes lehet!

 

Ez a vak ember szánalomra méltó lehet,

talán így is gondoltak rá azok, akik a Jézust kísérő tömegben haladtak.

Valóban, ő nem tudott részt venni mindabban, ami nekik megadatott.

Egyáltalán az, hogy Jézussal mehettek, jó helyekre törekedhettek!

Ahogy hallottuk – a vak ember számára nincs út.

Mégis mindegyiknél valamiképpen mélyebb, igazabb, jobb,

mert arra áhítozott, ami neki a legfontosabb volt,

a Názáreti könyörületére!

 

Vajon mindazok, akik Jézus körül voltak,

mit fogtak föl ebből a lehetőségből!

Az emberen könyörülő Jézussal mehetnek egy úton,

aki őket is meg tudja gyógyítani!

 

Az ember vak, de láthat

Az ember megszabadulhat a vakságából,

csak jobban kellene figyelnünk ennek a vak embernek a példájára.

Mit akart? Ő egyszerűen elmerült a vakságában és várt!

Várt egy hajszálnyi rést a sötétség falán!

 

Amikor Jézussal találkozott, akkor rádöbbent arra,

hogy mekkora ajándékban részesült és ettől kezdve elmerült a látásában!

Ettől kezdve elmerült abban a vágyakozásban, ami az ő életét meghatározta:

Ő szeretetben akart lenni az Istennel a vakságában is és a látásában is!

Ez ennek a vak embernek ajándéka a mi számunkra!

Ha igaz az, hogy az ember vak, de láthat,

akkor ez egyszerűen azt jelenti: mindegyikünk eljuthat erre a pontra,

a látásában a kegyelmet hordozó Istennel találkozhat!

 

Lesz elegendő ereje, mert ez a kegyelem az ember számára!

Lesz elegendő ereje ahhoz, hogy lásson!

Legyen bátorsága a látásra, hogy lássa azt, ami van!

Ne csukja be a szemét, ne gondolja azt,

hogy kiléphet az ember abból a világból, amelyben él!

 

Bennünket, ha látni akarunk, a hit vezethet!

Ez egyszerűen azt jelenti, hogy van bátorságunk szembesülni a valósággal!

Ebben a valóságban az ember találkozik, sőt összetartozik

a kegyelmet osztogató, a kegyet, az irgalmat, a jóindulatát osztogató Istennel!

E nélkül elnyel bennünket a valóság!

 

Jézussal együtt megyünk az úton

Ez a vak ember, amikor a látását visszanyerte, nyomban csatlakozott Jézushoz!

Az ember vak, de láthat! Ha látunk,

akkor nyomban csatlakozunk Jézushoz, mert az emberélet út!

 

Ez a vak ember leszorult az útról!

Abban a pillanatban, amikor megnyílt a szeme, csatlakozott Jézushoz!

Ettől kezdve már semmit nem tudunk róla.

A mi számunkra ez volt az üzenet! Addig szólt az üzenete, amíg vak volt.           

Addig azokat az igazságokat tanulhattuk meg tőle, amikről beszéltem.

Amikor ez az ember meggyógyult és látóvá lett,

attól a pillanattól ez az ember az úton van, az élet útján,

azon az úton, amelyen Jézussal együtt megyünk!

 

Észrevesszük a másikat

Ez az út azt is jelenti, hogy észrevesszük azokat,

akik az útfélre kerülnek, akik az út szélén vannak!

Észrevesszük azoknak a gondját, baját, akikkel együtt haladunk.

Azt is fölismerjük, hogy mi ebben az együtt haladó tömegben

mi mindent tehetünk egymásért, ennek egyetlen feltétele,

hogy az ember valóban együtt akarjon haladni.

Azt jelenti, hogy az ember számára a legfontosabb az,

hogy miben segíthet annak, - ha éppen szüksége van rá –

akivel együtt halad az úton!

 

Izgalmas ennek a mai vasárnapnak az üzenete!

 

Kérjük az Istentől, hogy vegye el a vakságunkat!

Kérjük az Istentől, hogy áhítozzunk az Ő közelségére!

Kérjük az Istentől, hogy áhítozzunk az Ő gyógyító jóságára!

Nyissa meg a szemünket, tegyen látóvá bennünket!

Ne dugjuk fejünket a homokba, ne csukjuk be a szemünket!

Szembesüljünk ezzel a világgal

és ennek a világnak történéseivel, amelyben élünk!

Ha mi Jézushoz tartozunk,

vele együtt megyünk az úton!

Ez azt jelenti, hogy látó emberek lettünk

és képesek vagyunk ennek a világnak

minden gondjával, bajával foglalkozni!

Közben mi magunk az úton járunk!

Értelme van az életünknek, - azt is mondhatom –

a kereszténységünk, a keresztény küldetésünk

tudatosításában segít nekünk Jézus és ez a vak ember!

Mi pedig egymást segíthetjük!

 

+  A M E N  +

 

Imaszándék a Mi Atyánkhoz

 

Kedves Testvérek! Behunyt szemeink mögé nem vonulhatunk el a világban. Ahhoz viszont, hogy nyitott szemmel lássuk a valóságot, Isten segítségére szükségünk van, különben a valóság eltemet bennünket! Ma Európában, Magyarországon is temetésre készülünk, mert a látó keresztények elfogytak!

 

Kérjük az Isten kegyelmét,

hogy merjük kinyitni a szemünket!

Imádkozzunk!

 

Mi Atyánk…

 

Szentmise befejezése

 

Kedves Testvérek! Ezen a héten sok munkaszüneti nap lesz. Ne feledkezzünk meg november 1.-én, csütörtökön mindenszentek ünnepe van, este fél hat órakor mindenszentek tiszteletére mutatjuk be a szentmisét. Pénteken, halottak napján ugyancsak este fél hat órakor lesz szentmise itt a templomban. Kívánom a Testvéreknek, hogy sok lelki vigaszt találjanak a temető látogatások során.

 

Erősödjön a lelki összetartozásunk azokkal,

akik már elmentek, de a szívünkben mégis élnek!

 

+  Á L D Á S  +