„Megvolt, hogy mit csinálok aznap. És végre nem az volt, hogy nem tudom” – idézi fel Kolompár Márk pályafutásának kezdeteit a Máltai SE-ben. A Máltai Szeretetszolgálat monori romatelepen indított programjának egyik kulcspontját fogalmazza meg ezzel. A karitatív szervezet a sportban ugyanis nem elsősorban az utánpótlásnevelés módját vagy a versenyzés terepét, hanem inkább a szociális munka eszközét, a kapcsolatteremtés, a közösségépítés és az egyéni kibontakozás útját fedezte fel.
A korábban a szemetes monori grundokon focizó fiúk egyre jobban megismerték a tornatermek, bóják és technikai gyakorlatok világát. A kallódó fiatalok életébe a szervezett edzések megtartó közeget, célt és sikerélményt hoztak, nem ritkán életükben először. Azok, akik délutánonként rendszeresen megjelentek az öltözőben, az iskolapadból sem hiányoztak, és tanulmányi eredményeik is javulni kezdtek. 2013-ban megalakult a Máltai SE, amely azóta is állandó résztvevője a hazai futsal bajnokságoknak. 2019-re az ország számos településén alakultak máltai csapatok, öt helyszínen a versenyzés lehetőségét is megteremtve: futsal- és Bozsik-tornákon több utánpótlás korosztályt is indít a Máltai SE Monoron, Tarnazsadányban, Tarnabodon, Ózdon és Gyulajon. Az egyesület legtehetségesebb játékosai kétszer is szerepelhettek az olaszországi Perugiában, az ISM labdarúgó akadémián rendezett nemzetközi válogatón, 2017-ben pedig a Máltai SE képviselte Magyarországot a Gyermekotthonok Világbajnokságán Varsóban. Öt és fél szezon után a pont- és gólszerűsíthető sikerek mellett immár egy másfajta eredménnyel is büszkélkedhet a csapat: Kolompár Márk a futsal NB1-be igazolt.
„Taktikai elem, hogy nem keressük a rossz társaságot”
A monori cigánytelepen felnőtt, most tizenkilenc éves Kolompár Márk a kezdetek óta a Máltai SE játékosa. „Mentem, mert a barátaim is ott játszottak” – árulja el a kezdeti fő indíttatását. Első edzője Maka István volt, aki a szabad játék örömének tudatossággal és reális elvárásokkal adott kereteket. Odafigyelt a gyerekek tanulmányaira is, az egyesület pedig étkezéssel, igazi sportfelszereléssel segítette a társaságot csapattá kovácsolódni.
A klub szakmai vezetője, Tóth Keve volt az, aki később személyesen vált a fiú mentorává. „Az egyik haverommal eljártunk megnézni a felnőtt edzéseket, ott ismertük meg. Féltünk tőle, nagyon szigorú volt. Amikor ő edzett minket, mindenki kétszer annyira odatette magát. Szép lassan kialakult a bizalom. Most meg… Apám helyett apám. Mindennel hozzá fordulhatok” – mesél a fiatal játékos Tóth Kevéről, akitől elmondása szerint nem csak technikai és taktikai ismereteket sajátított el, de mindenekelőtt hozzáállást tanult: „Azt tanította, hogy az is a taktikához tartozik, hogyan viselkedünk. A pályán mindent beleadunk, nem csavargunk, nem bulizunk meccs előtt, nem keressük a rossz társaságot.”
Bár a Máltai SE fő küldetése nem a tehetséggondozás, a figyelemre és a rendszeres törődésre az ifjú labdarúgók látványos személyiségfejlődéssel reagáltak. Egyre többükről derült ki, hogy jó képességűek. Közülük is kiemelkedik Kolompár Márk – amire az élvonal is hamar felfigyelt.
„Ha valakinek lehetőséget adhatok, akkor milliomos vagyok”
Fehér Zsolt futsal tréner, a Dunaferr Due Dutrade Futsal Club vezetőedzője négy éve az utánpótlás válogatott szövetségi kapitányaként szokatlan szemlélettel kezdte meg munkáját. Nem a sztárcsapatok játékosállományának „lefölözésével” állította össze a keretét, hanem kíváncsi volt a kisebb klubokra is. Mint mondja, a legértékesebb kincsekért csak le kell hajolni: „Olyan értéket akartam észrevenni, ami mellett mások elsétálnak.” 2017-ben egy Tóth Kevével történő egyeztetés után ellátogatott a Máltai SE egyik edzésére, ahol Kolompár Márk játékáról közvetlenül szerezhetett benyomásokat. Az ifjú labdarúgó sebessége, játékintelligenciája, mindenekelőtt a küzdeni tudása győzte meg a szakembert. „Újra kellett parkettázni utána” – jegyzi meg. Fehér Zsolt a játékost, aki nem ismer elveszett labdát a pályán, olyan helyen találta meg, ahol nem ismernek elveszett gyereket.
A dunaújvárosi edző ezután úgy döntött, meghívja Kolompár Márkot a korosztályos futsal válogatottba. Kivitte a 2017-ben rendezett V4-ek tornájára, a harmadik napon pályára is küldte, sőt, büntetőrúgás elvégzésével is megbízta a megilletődött fiút – aki kihagyta a tízméterest. A szakvezető nem ennek ellenére, hanem éppen ezért állította újra őt téthelyzetbe, amikor a csapat újra tízmétereshez jutott. Amit az újonc „csont nélkül” be is lőtt, jelentős gátlásoktól szabadítva meg ezzel saját magát és válogatottbeli társait is.
Az utánpótlás válogatott későbbi összetartásain az is kirajzolódott, hogy Márk nem csak a tehetséggel, de a megfelelő alázattal is rendelkezik ahhoz, hogy éljen a lehetőséggel, amihez jut. A Dunaferr Due Dutrade Futsal Club és a Máltai SE megállapodása értelmében 2019 nyarán a fiatal sportoló előtt meg is nyílt egy új ajtó: NB1-es szerződést ajánlottak neki. „Esélyt adni nem elsősorban pénzkérdés, ahogy Márk ideigazolása sem arról szólt. Ha valakinek lehetőséget adhatok, akkor milliomos vagyok” – fűzi ehhez Fehér Zsolt.
„Ki nem szeretne játszani?”
A Monorról hirtelen Dunaújvárosba csöppenő fiúnak beletelt néhány hónapba a beilleszkedés. Az elsajátítandó – elsősorban taktikai – információ mennyisége, a városi élet tempója és a terhelés jelentős növekedése komoly kihívást jelentett a fiú számára. Ennek ellenére megállta a helyét a rutinos felnőtt játékosok között, figyelemre méltó képességei egyre többször mutatkoznak meg a pályán. Az egész csapat hetekig találgatta például, hogy „Feka” – akit új csapattársai is az otthoni becenevén szólítanak – milyen lábas lehet, ugyanis mindkettővel egyformán veszélyes. A fiú szerint két fő erőssége a gyorsasága és a tanulni akarása, „bár mindkettőben fejlődhetnék még” – teszi hozzá. Németh Péterre, a Dunaújváros 114-szeres válogatott klasszisára igazi példaképként tekint. „Mert alázatos” – hangzik az indok.
A játékosba vetett bizalom nem azt jelenti, hogy mélyvízbe kell dobni, az ugyanis nagyobb károkat okozhat, mint az eddig elért eredmények. Szakmai döntés ezért, hogy a fiatal játékos a felnőtt csapattal edz, meccsrutint egyelőre azonban az U20-as csapatban szerez. „Nem szabad hagyni, hogy egy-egy labdavesztés, elpuskázott lövés vagy más, a felnőtt játékosok között szerzett kudarc elvegye a bátorságát” – mondja Fehér Zsolt.
Kolompár Márk az iskolai tanulmányait rövidesen szakácsvizsgával zárja, aztán pedig a dunaújvárosi csapat közreműködésével munkahelyre, így saját jövedelemre is szert tesz majd – egy lépéssel tehát közelebb kerül ahhoz, hogy a Máltai Szeretetszolgálat segítségével fenntartott albérleti szobából egy még önállóbb élet felé indulhasson el. Noha még szokatlan számára a családjától való távolság, helyet talált magának új csapattársai között, akikkel az edzéseken kívül is sok időt töltenek együtt. Gyakran közösen vacsoráznak, vagy épp játszanak a Fifa nevű focis számítógépes játékkal – mi mással.
Futsallal kapcsolatos terveit illetően Márk visszafogott és szűkszavú, csak annyit mond: jobb akar lenni, hogy pályán lehessen, ameddig csak lehet. „Ki nem szeretne játszani?” – kérdez vissza mosolyogva a Máltai SE történetében az első olyan labdarúgó, akit már nem a szegénység kilátása nyomaszt, hanem egy elit sportcsarnok lelátója buzdít.
Galéria (fotók: Kovács Bence):