Győri-Dani Lajos, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat ügyvezető alelnöke a Kossuth Rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorának december 27-i adásában felidézte: a Szeretetszolgálatnak kezdetben, vagyis 1989. évi megalakulása idején még más típusú kihívásokkal kellett szembenéznie.

„Harminc évvel ezelőtt kicsit olyan volt, mint a teremtésnél: nem volt semmi. Nagyon sokféle hiány okozott gondot a társadalomban. Akár a szegénységet, akár az intézményeket vagy az állami ellátások helyzetét nézzük, a rendszerváltás idején olyan deficiteket lehetett tapasztalni, amelyek egészen elképesztő helyzeteket vetítettek előre. Ez azonban már nem így van, ma jó néhány területre azt mondhatjuk, hogy ha talán javítandó is, és folyamatosan figyelni is kell rá, mégis előrehaladtunk benne, és nagyjából helyreállt. Más, súlyosabb társadalmi problémák viszont nagyon nehezen változnak meg, ilyen például a nyomor vagy a hajléktalanság kérdése. Ezek esetében nekünk magunknak kell hozzáváltozni ahhoz az időhöz, ami elérkezett, és nekünk kell mindig más eszközöket használni ahhoz, hogy el tudjuk látni az e problémáktól sújtott embereket” – mutatott rá a folyamatokra az ügyvezető alelnök.

Ezután a karitatív szervezet első éveire emlékezett vissza:

„A Máltai Szeretetszolgálat születése először a keletnémet menekültek érkezéséhez kötődött, aztán ahogy abból éppen kilábaltunk, kitört a romániai forradalom. Amikor pedig – úgymond – letettük a sáros csizmát, vehettük is vissza, mert indulni kellett a délvidéki háborúba segíteni azoknak, akik életveszélyben voltak, és talán még nálunk is szegényebb sorban éltek. Az akkori idők Magyarországa nem egy gazdag ország volt, nagyon sok ember nélkülözött, tehát a tevékenységünk itthon is elkelt. Amikor túl voltunk ezeken a történelmi viharokon, akkor újra körül kellett nézünk, hogy mi is a mi dolgunk békében: mire van szükség, amikor nem háborúk közepette kell helytállni, hanem a mindennapokban, csendben, alázattal. A legszegényebbeket kerestük meg először, a munkánk itthon a hajléktalanellátással kezdődött. Az utcán élők helyzete azért is volt különleges, mert

akkor a szocialista rendszer úgy döntött, hogy fedél nélkül élők nem léteznek, nincs ilyen Magyarországon, hogy hajléktalanság. Majd a rendszerváltás után az egész úgy szakadt ránk, mint derült égből a villámcsapás. Ez a villámcsapás azt is tökéletesen megvilágította, hogy sem a probléma felszámolásához szükséges tudással, sem az eszközrendszerrel nem rendelkezünk. A Szeretetszolgálat fiatal munkatársai akkor úgy döntöttek: ez egy olyan kérdés, amivel kapcsolatban szólni, cselekedni kell, és amibe bele kell tenniük az erejüket."

 

A hajléktalan emberek ellátásával kapcsolatban Győri-Dani Lajos a máltai szemléletmód egyik alapvetésére is kitért.

„Az intézményrendszer itthon mára kiépült a hajléktalan emberek érdekében, de az tény, hogy nagyon kevesen értik igazán, hogy a hajléktalan emberek társadalma, összetétele egy rendkívül változatos dolog.

Mi azt szoktiuk mondani, hogy nincs két egyforma probléma. A hajléktalanság, a hajlék nélküliség az egy tünet, egy ember romokban heverő életének a tünete, arról tanúsodik, hogy valaki odáig jutott, hogy már senki nem fogadja be, nincs környezete, nincs családja, kapcsolata, barátai. Megszűnt a világa és kiilleszkedett a társadalomból: ezzel érkezett el az a pillanat, amikor ő ténylegesen hajléktalanná vált.

Ez egy hosszú folyamat, és sajnos nem is a mindennapi realitásoktól távol álló események láncolata okozza. A legtöbb ember azt gondolja, hogy ez vele nem történhet meg, de sajnos azok a hajléktalan emberek, akik most az utcákon, a szállókon élnek, néhány éve ugyenezt gondolták. Egyénenként fel kell tudni mérni, hogy az adott személynek mire van szüksége ahhoz, hogy a helyzetéből ki tudjon lépni, és néha azt is tudomásul kell venni, hogy vannak köztük olyanok, akiket már csak végiggondozni lehet az életükben, mert állapotukból ők már segítséggel sem fognak tudni kilábalni” – mutatott rá Győri-Dani Lajos.


A beszélgetés végén a segítségnyújtással együtt járó felelősségről is szó esett, és arról, hogy a karitatív szolgálatot végzőknek fokozottan oda kell figyelniük eszközeik megválogatásakor. Ennek előremutató példái azok az elektromos autók, amelyeket a Máltai Szeretetszolgálat az Innovációs és Technológiai Minisztérium támogatásával vásárolt a közelmúltban.


„Ez egy komoly ajándék, karácsonyi ajándék volt nekünk, amiben sok gondolat ért össze egyszerre. Nekünk fontos az, hogy ezt a világot megőrizzük. Keresztény szervezetben dolgozva, hívő emberként egészen világos, hogy amit ránk bíztak, annak mi nem a tulajdonosai, hanem csak a használói vagyunk, ez pedig azt a kötelességet is magával hozza, hogy nagyon kell vigyáznunk rá.

A teremtett világ védelme minden ember, minden egyén és minden szervezet, így a karitatív szervezetek felelőssége is. Ez azért nagyon fontos, mert a segítő munkáról sokszor hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ott mindig csak a segítséget kell szem előtt tartani, és nem kell figyelni arra, hogy milyen erőforrásokat vetünk be és milyen károkat okozunk - pedig épp ellenkezőleg. A Máltai Szeretetszolgálat tevékenységének egyik irányelve, hogy segíteni csak jól szabad.

Az elektromos autó egy olyan eszköz, ami a teremtett világ védelméhez is hozzájárul, és minden forint, amivel kevesebbe kerül a jármű tankolása vagy karbantartása, pont arra alkalmas, hogy annyival többet tudjunk költeni az aktuális feladatra, a szükséghelyzetben lévő emberre és az ő minél hatékonyabb megsegítésére” – zárta gondolatait az ügyvezető alelnök.