1990. október 15-én a Miklós utcai egykori munkásőr laktanyában nyitotta meg a főváros budai oldalán az első hajléktalan szállót a Magyar Máltai Szeretetszolgálat.  A menedékhely aznap nyílt, amikor a nagyobb budapesti pályaudvarok várótermeit bezárták az éjszakai órákra, az intézkedésre ez volt a karitatív szervezet válasza. Az első este hét vendéget fogadott a Miklós utcai menedékhely, majd a létszám rövid idő alatt ötven főre nőtt.

Az emblematikus máltai intézményről Kozma Imre atya, a Máltai Szeretetszolgálat elnöke, Vecsei Miklós alelnök és Győri-Dani Lajos ügyvezető alelnök mondta el gondolatait , három évtized távlatait három percben sűrítettük össze, podcastunk az alábbi linkre kattintva hallgatható.

https://soundcloud.com/nyolcagukereszt/promo-01?ref=clipboard&fbclid=IwAR2hXezxZX9evL41BiPJyD4YpzA-gmsBT7D2oH_wIHVTbcbUNbdy1ABAs9k

 A szálló rövid idő alatt szemléletformáló szakmai műhellyé vált a kilencvenes évek elején. Harminc év alatt több mint háromezer ember fordult meg a szállón, amely az év 365 napján éjjel-nappal telt házzal működik. A Miklós utcai épület a hajléktalanellátás és a III. kerület életében is fontos szerepet játszik. A hatékony segítségnyújtás jegyében az elmúlt években integrált intézménnyé formálódott, amelyben az utcai szociális munka, a nappali melegedő ügyfélszolgálata és mosodája, a női krízisszállás, valamint az éjjeli menedékhely lehetőségei egyaránt elérhetők a hajléktalan emberek számára. Az integrált intézményben számos szakember (szociális munkás, tüdőgyógyász, belgyógyász, fodrász, gyógytornász, pszichológus, pszichiáter, mentálhigiénés szakember) és szolgáltatás várja a rászorulókat, akik szakkörökön, kreatív foglalkozásokon és hitéleti alkalmakon egyaránt részt vehetnek.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat az elmúlt harminc évben az ország egyik legnagyobb hajléktalan ellátó szervezetévé vált, amely tizenkét városban hatvanhárom intézményt tart fenn, a fővárosban pedig – a kialakult munkamegosztás szerint – a budai oldal ellátásáért felel.