Az M28-as hívójelű rohamkocsi Budán, a Batthyány téren állomásozik, amikor az Országos Mentőszolgálat ügyeletese riasztja, innen indul a helyszínre. Az autóhoz egyedülálló módon százhúsz fős személyzet tartozik. Szolgálata harminc éve során a máltai rohamkocsikon összesen mintegy 500 önkéntes dolgozott, akik több mint 110 ezer embert láttak el. Évente átlagosan 1500 alkalommal riasztja az Országos Mentőszolgálat diszpécsere, Budapesten és környékén 56 ezer kilométert tesz meg.

A máltai rohamkocsin a mindenkori négy fős személyzet minden tagja önkéntes, az orvos, az ápoló, a szekundáns és a gépkocsivezető: egészségügyi szakdolgozók és a Máltai Szeretetszolgálat képzésén végzett civil segítők. A civilek között van mérnök, operatőr, katolikus pap, akik kemény vizsgák után segédápolóként lettek tagjai a mentő személyzetének. A máltai mentősök számára az életmentés az önkéntesség legmagasabb szintje, melyben tudásuk legjavát ajánlják fel a segítségre szoruló beteg embereknek. A másik emberért végzett munka etikai kódexe rögzíti, hogy a szolgálat tagjai minden erejükkel és tudásukkal segítik a bajba jutottakat, a sérült emberhez tisztelettel fordulnak, munkájukért hálát nem várnak, és semmiféle juttatást nem fogadnak el. A Máltai Mentőszolgálat senkitől nem kap pénzt ezért a munkáért. Erre a máltai önkéntes mentősök válasza: Jutalmunk a megmentett élet!

Az önkéntes mentés évszázados hagyományát élesztették fel a magyar máltaiak az 1990-es évek elején, amikor elkezdték megszervezni a modern kori önkéntes mentőegységeiket. A Szuverén Máltai Lovagrend magyar szervezete egy, a már meglévő mentési rendszerbe illeszkedő, kizárólag önkéntesekkel működtetett mentőszolgálatot alapított 1991-ben, majd nem sokkal később a Magyar Máltai Szeretetszolgálat is elindította rohamkocsiját. A két szervezet 1993 őszén egyesült és azóta folyamatosan végzi tevékenységét Budapest területén. A Máltai Mentőszolgálat autói a kezdetektől a legmodernebb eszközökkel felszerelt mentőautókként a legmagasabb kategóriába sorolva rohamkocsiként vonulnak. A máltai mentőegység volt az első, melyen helyszíni vérrögoldó kezelést lehetett végezni, és a máltai rohamkocsin volt először vezeték nélküli ultrahang készülék.