Agnes Mariam de la Croix nővér 1952-ben született Bejrútban Marie Fadia Laham néven. Édesapja palesztin menekültként került Libanonban miután Názáretből menekülnie kellett 1948-ban. Vallásos nevelésben részesült, katolikus iskolába járt. A forrongó Közel-Kelet napi drámai eseményeit szemlélve fiatalon reménytelennek látta a jövőt, és háta mögött hagyta hazáját. Először Európában, majd Indiában és Nepálban élt - saját bevallása szerint - hippi életet. Ázsiai útja során mélyen megtapasztalta Isten végtelen és feltétel nélküli szeretetét. Megtéréséről így vallott a National Catholic Reporter 2013. novemberi számában:,,Isten megadta nekem a lehetőséget, hogy megláthattam az elveszettek iránti irgalmát. Szeretetét és jóságát azok iránt, akik vágynak arra, hogy megmentse őket.” Ezt követően felhagyott szabados életmódjával, hazatért, és 1971-ben csatlakozott a Karmelita Rendbe. Egyéni hivatásának - személyes életélményeiből kifolyólag - az akkori libanoni polgárháborúban otthontalanná váltak és menekültek megsegítését választotta. 

1993-ban a nővér ellátogatott a Damaszkusztól 30 kilométerre található a perzsa Feldarabolt Szt. Jakabról (421) elnevezett Mar Yakub kolostorba, amely az első szíriai kolostor volt a V-VI. századból. A kolostornak csak romjait találta, a római korban épített alapokat és falakat. A kolostor és közösségének újraépítését tűzi ki célul, minden erejét arra fordítja. Szíriába költözik és 1994-ben elkezdődnek a munkálatok. A kolostor több épületét, az ősi grottót, a várfalat újraépíti, új hivatásokkal tölti meg a keresztény vértanúk által megszentelt teret. Ma a kolostorban közel 20 szerzetes él és további 15-20 befogadott árván maradt gyermekről gondoskodnak.

A 2011-2012-ben kitört szíriai polgárháború alapjaiban változtatta meg az ország és lakosságának életét. A kolostor szokásos rendje - az ima, a közösségi élet és a munka - földalatti mozgalomba kényszerült. Ágnes nővér az elsők között kereste fel a háború kitörésekor súlyos támadásokat kapott Homsz rászoruló lakosságát, és juttatott be segélycsomagokat. Később a humanitárius szerepvállalás vált élete lényegévé. Ismert és elismert személy a szíriai háborúban harcoló felek számára, egyaránt megbecsülik a felkelők és a kormányerők is. Egyetlen céljának a segítség célba juttatását tekinti, így minden féllel együttműködésre kényszerül, alkalmanként ezzel magát is komoly politikai és biztonsági támadásoknak kitéve. Az elnyomott és üldözött keresztények elleni atrocitások ellen hangosan felszólal: a Maaloula kolostora elleni támadás után az elsők között látogatott oda, és a kivégzett keresztény szerzetesek szentté avatása ügyében is aktív (ő maga gyűjtötte össze a szinte még füstölgő puskagolyókat, hogy azokat a Szentszéknek átadhassa kezdeményezve a kanonizációjukat). Aleppóban, Homszban, Rakkában és a leginkább terhelt területeken hiánypótló segélyezési munkát végez a Vörös Kereszt, Vörös Félhold, ENSZ és más szervezetekkel együttműködve. Az általa működtetett egészségügyi szolgáltatások emberek ezreinek jelentik Kelet-Aleppóban, Homszban és másutt is az egyetlen elérhető orvosi szolgáltatást. Élelmiszer- és gyógyszerszállítmányai a legeldugottabb, háború sújtotta területekre is elérnek, a nyugati nemzetközi szervezetek segélyfolyosóinak helyi szervezője. Évek óta halálos fenyegetettségben éli napjait, kolostorába évek óta nem térhetett vissza, ugyanis a különböző terrorista szervezetek elsődleges keresztény célpontnak tekintik.

Munkájáért számos elismerésben részesült. 2014-ben Nobel Békedíjra jelölték, a díjat végül a pakisztáni Malála Júszafzai emberjogi aktivistának ítélték.

Az Ágnes nővérrel végzett munkáről a http://sziria.maltai.hu és a https://nemzetkozi.maltai.hu/hol-dolgozunk/kozel-kelet/sziria/ oldalon olvashat bővebben.