Február 28-án Beregsurányban a határátkelőtől a falu központjába, a művelődési házhoz települt át a Magyar Máltai Szeretetszolgálat információs központja, ahova az önkormányzat kisbuszaival szállítják az átkelőtől a menekült családokat. Érkezéskor a máltai munkatársak - és szükség esetén tolmácsok - felmérik, van-e úticéljuk, és el tudnak-e jutni oda a menekültek. Amíg a fuvarjukra várnak, a fűtött konténerben, illetve a művelődési ház termében várakozhatnak, a sportcsarnokban elhelyezett ágyakon és matracokon pedig megpihenhetnek, lefektethetik a gyerekeket. Akinek sem úticélja, sem fuvarja, a máltaiak összekötik azokkal, akik szállást és szállítást ajánlottak fel. A Szeretetszolgálat mozgó konyhájában forró teát, kávét osztanak, az önkormányzat munkatársai pedig szendvicseket készítenek az érkezőknek. Az adományozók szintén itt adhatják le felajánlásaikat. Érkezik matrac, gyermekruha, pelenka, tartós élelmiszer és 50 darab frissen sütött kenyér is.



Történetek a beregsurányi befogadóállomásról

Egy édesanya négy gyermekével ül a tábori ágyon. „Alig aludtunk a napokban, mert nem tudtuk, mit csináljunk. Nem jöhettünk együtt a férjemmel Kárpátaljáról, mert akkor ki gondozza aput, aki mozgásképtelen? Ott vannak az állatok is, azokat sem lehet csak úgy otthagyni. Azt mondtuk, a gyerekek jövője és biztonsága a legfontosabb, úgyhogy én jöttem a négy gyerekkel az anyósomhoz, aki Kecskemét mellett él. Otthon a beregszászi máltaisok segítettek nekünk sokat, most meg a magyar máltaisok. Reggel hét óta vagyunk úton, most van délután egy, és még vagy három óra, míg ideérnek, s ki tudja, mikor állunk meg. Nem tudjuk, mi lesz, de el kellett jönnünk, mert a szomszéd faluban ott a katonai radar, amit bármikor lebombázhatnak. Nem volt más választás. Nem tudjuk, mikor láthatjuk újra egymást.”

Az udvaron egy kerekesszékes asszony a férjével várja a gyerekeket, akik Magyarországon dolgoznak. „70 évesek elmúltunk mindketten, de nem gondoltam, hogy meg kell érjük, hogy az életünk munkáját hátrahagyva kell menekülnünk. Egy táskával jöttünk el, és nem tudjuk, mit találunk, amikor majd egyszer hazamegyünk.”

Babakocsiban pici baba alszik, még nincs kétéves. Anyukája az apuka hívását várja. „Csak reméljük, hogy nem fog visszamaradni ettől a megrázkódtatástól. Összetört a szívünk, hogy el kellett jönnünk. Az apukája már nyolc hete Pesten dolgozik, ő nem jöhetett értünk haza, mert nem engedték volna vissza. De nem mertünk ott maradni Beregszászban.” Könnyes szemmel jön a nagymama: van fuvar. Egy középkorú férfi adományokat hozott a fővárosból, visszafelé szokás szerint - hiszen már szombat óta így tesz - elviszi, akit csak tud. Gyerekülés van adományból, indulnak, és alig négy óra múlva újra egyesülhet a család.

Kelet-Ukrajnából a Keletibe

Csaknem négyszáz ukrajnai menekült ült azon a záhonyi vonaton, amely február 28-án reggel nyolc óra után futott be a Keleti pályaudvarra. A legtöbb embert előre megszervezett fuvar várta, sokan határozott céllal folytatták tovább az útjukat. Azok közül, akiknek nem volt hová menniük, ötvenöt embernek a Málta Szeretetszolgálat szervezett szállást a Fővárosi Önkormányzattal együttműködésben. Ők Ukrajna keleti vagy belső területeiről, tehát a harcok tűzvonalából menekültek el, nincs köztük magyarajkú, leginkább csak ukránul beszélnek, kevesen tudnak angolul. Zömük huszonnyolc-harminc órája volt már úton, sokan ugyanennyi ideje nem ettek vagy nem aludtak. A kisgyermekes családok, a férfirokon nélkül érkező hölgyek és a nem ukrán állampolgárságú, harkovi diákok közül harmincegy menekültet egy hetedik kerületi hostelben, több mint húsz személyt pedig egy pomázi szállodában helyeztek el a máltaiak, akik a regisztrációban is segítséget nyújtottak. A Szeretetszolgálat munkatársai a vonatok érkezéséhez igazodva vannak jelen a nagy fővárosi pályaudvarokon, ahol információval, hideg élelemmel, csokoládéval, ásványvízzel, szállás- és fuvarszervezéssel segítenek a háború elől elmenekült embereknek.

Történetek a Keleti pályaudvarról

Bő két órával a vonat érkezését követően néhány máltai munkatárs már a hetedik kerületi hostelben segítette a menekültek regisztrációját. Az elcsigázott családok a szálláshely reggeliző büféjénél csillapíthatták az éhségüket, a gyerekek enni, a felnőttek kávét kértek először. Sokan a telefonjukat töltötték, végre wifihez jutva az otthoniakkal próbáltak kapcsolatba lépni. Egy-két gyermek a szülei mellől a kihelyezett csocsóasztalig is elmerészkedett.

Február 24-én más ukrán civilekkel együtt robbanásokra és többszáz autó riasztóhangjára ébredt egy fiatal csernomorszki hölgy is. A Fekete-tenger mellől, tehát a harcok első vonalából menekült el az édesanyjával. Édesapjának, aki rákos beteg, nem voltak meg a szükséges papírjai ahhoz, hogy sorkötelességet jelentő életkora ellenére átengedjék a határon, így ő el sem indult. Mivel telefonálni a robbanások, lövések fülsértő zaja miatt nem tudtak, a lány és édesanyja a magyar szálláson, az ottani wifi segítségével tudott először kapcsolatba lépni a beteg családfővel.

A tizenhat éves Zlata angolja meglepően jó. Édesanyjával, Zhannával menekült el a Kijevtől délkeletre található Dnyipróból. Február 25-én egy barátjuknál töltötték az éjszakát, mert neki volt autója, amivel eljuthattak a vasútállomásra. Lviven és Csapon keresztül érkeztek Magyarországra. Csupán a vonatülések közti átjáróban, a földön fekve aludtak pár órát.

A november óta Harkivban villamosenergetikát tanuló, kameruni származású Emmanuel a háború kitörésének másnapján szembesült azzal, hogy lezárták az albérletéhez vezető utakat, így a háború végéig nem juthat sem a lakhelyéhez, sem a holmijához. A nála lévő egyetlen sporthátizsákkal, a barátaitól kölcsönkért melegítőnadrágban és kabátban menekült vonattal Budapestre. Két nap után az első falatot a máltaiaktól kapott csokiból ette.

Az adományok összekészítése

Vasárnap délután Szentkirályi Alexandra kormányszóvivő látogatta meg a Máltai Szeretetszolgálat Határ úti raktárközpontját, ahol a Szeretetszolgálat munkatársai folyamatosan pakolják a segítségnyújtáshoz elengedhetetlen szükségcikkeket a menekültek számára. A szóvivő ottjártakor többek között egy melegétel felszolgálására alkalmas mozgókonyhát és higiéniai termékeket, köztük kisgyermekek ellátásához szükséges eszközöket készítettek elő, hogy Beregsurányba szállítsák.

Szentkirályi Alexandra elmondta: a Nemzeti Humanitárius Koordinációs Tanács tagjaként a Máltai Szeretetszolgálat komoly részt vállal az orosz-ukrán konfliktus miatt nehéz helyzetbe került emberek megsegítésében.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat az ukrán válsághelyzet nyomán indított humanitárius akcióinak támogatására kéri a segíteni akaró embereket. Adományozni az 1350-es adományvonal hívásával, online az adomanyozz.hu oldalon, közvetlen utalással pedig a 11784009-20200776 számú számlán, a külföldről (euróban) érkező befizetéssel a 11763842-00104881 számlaszámon (IBAN: HU34 1176 3842 00104881 0000 0000 Swift kód: OTPVHUHB) lehet. A szervezet tartós élelmiszert és higiéniai termékeket is gyűjt, melyeket a kijelölt pontokon vesz át. Az egyéb hozzájárulásokat, például fuvarra, személyi segítségre, szálláshelyre vonatkozó felajánlásokat a Szeretetszolgálat a karpataljaert@maltai.hu e-mail címre várja.