A függő szülők mellett felnövekvő „elfeledett gyermekek” problémáinak láthatóságáért, az ő jóllétükért és megsegítésükért jött létre az Elfeledett Gyermekek (EGy) Konferencia, amelyet idén rendeztek meg nyolcadik alkalommal.

A konferenciát Szabadhegÿ Péter, a Máltai Szeretetszolgálat elnöke nyitotta meg, aki köszöntőjében azt mondta: a konferencia célja, hogy a résztvevők együtt gondolkodjanak a szenvedélybetegségben szenvedő családokról és különösen a gyermekekről, akik túl sokszor maradnak rejtve. „Legyen ez a konferencia inspiráló és bátorító mindannyiunknak, hogy akik a leginkább rászorulnak a figyelmünkre, minél több támogatáshoz jussanak” – mondta az elnök.



A 2024. évi, 7. EGy Konferencián meghirdetett KÖTTUSA című érzékenyítő és adománygyűjtő kampány eredményeiről Békési Tímea addiktológiai konzultáns, a kampány ötletgazdája és Kormos Piroska, a Fogadó munkatársa és az Apa, Anya, Pia program koordinátora számolt be. Ebben a kampányban országszerte szakemberek és civilek fogtak össze: sálakat kötöttek, közben hiteles edukációs tartalmakat osztottak meg, igyekezve megtörni a függőségekkel kapcsolatos tabukat. A kampány során több mint 11 millió forint gyűlt össze, csaknem 445 méter, összesen 961 db sál készült el, amelyeknek gazdái mind függő családban felnőtt érintettek lettek. A kötés olyan civil és szakmai összeKÖTtetéseket is megalapozott, amelyek által a függő szülőket és gyermekeiket segítő terápiás módszerek, képzések sok helyre eljuthatnak. „A kampány megerősített abban, hogy nem vagyunk tehetetlenek, nem vagyunk eszköztelenek: ha látjuk, hogy valami hiányzik, akkor van mozgásterünk. A fejünk fölött történő dolgok nem határoznak meg minket, látjuk, mi az, amit mi megtehetünk” – emelte ki a kampány egyik legfőbb hozadékát Békési Tímea. Az összegyűlt pénzt a Fogadó Pszichoszociális Szolgálat koordinálásával gyermekek és felnőttek közvetlen támogatására (egyéni terápia, gyerekcsoport, lóasszisztált terápia, színházterápia, gyászfeldolgozó csoport, női csoport stb.), illetve szakemberek képzésére fordítják.



Táler Orsolya, a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány ügyvezetője bemutatta a több mint három évtizede működő lelkisegély-szolgálatot, amely telefonos és chates elsősegély-vonalat működtet gyermekeknek és az értük aggódó szülőknek, szakembereknek. Egy év alatt 30-35 ezer megkeresést bonyolítanak le. A beérkező hívások többségének hátterében érzelmi bántalmazás áll, de gyakori a fizikai bántalmazás és a kortárs bullying, és évről évre nő az elhanyagolás és a szexuális bántalmazás miatti megkeresések száma – utóbbi kapcsán százas nagyságrendben érkeznek hívások évente. Az anonim segélyvonal működtetése mellett a Kék Vonal ügyelői szükség esetén be is avatkoznak: például öngyilkossági krízis esetén mentőt hívnak, vagy gyermekvédelmi bejelentést tesznek. Az intervenciós esetek száma is évről évre növekszik. „Gyakran találkozunk azzal, hogy egy fiatal azért hív minket, mert az érte felelős felnőttől, a szülőtől már nem vár vagy nem remél segítséget” – jelezte a bajt Táler Orsolya, aki kitért arra is, hogy a gyermekbántalmazás látenciáját több tényező okozza: az elkövető és a gyermek közti bizalmi vagy függő kapcsolat, a gyermek félelme, hogy fájdalmat okoz vagy hogy csak nagyobb bajba sodorja magát, hogy nem kap segítséget, a gyermek fél az áldozathibáztatástól vagy nem tudja, hogy áldozat. A Kék Vonal segélyszolgálatát a gyerekek a 116 111-es számon, a felnőttek a 116 000 számon, valamint a kek-vonal.hu oldalon vehetik igénybe.



Tőkés Tibor szociálpolitikus, családkonzulens előadásában (melyet Marton Krisztina addiktológiai konzultáns-szupervizorral készített) azt mutatta be, milyen nehézségekkel küzdenek a szegregátumokban élő családok gyermekei és miben segíthet nekik az Apa, Anya, Pia-program. Az előadó és kollégája nyírségi kisfalvakban, a Baptista Szeretetszolgálat által működtetett Jelenlét Pontokon megforduló gyerekeknek tart havonta játékos AAP-foglalkozásokat Jerry Moe Gyerekszemmel a függőségről és a felépülésről című könyve alapján. A szenvedélybeteg családok gyermekei a legkevésbé hallás útján tanulnak – ennek hátterében gyakran az ellentmondásos szülői kommunikáció, a sok ígérgetés, hazugság, agresszivitás áll –, így a frontális prevenciós előadások, a magyarázatok náluk nem célravezetők. A traumatikus hatások (például szenvedélybeteg környezet, mélyszegénység, alapvető szükségletek kielégítetlensége, elhanyagolás, bántalmazás a családban stb.) hátráltatják, míg az AAP program játékai segítik a személyiségfejlődést. Az úgynevezett Szenvedélybetegség-játékok segítenek megérteni a gyerek helyzetét egy rendellenesen működő családban (pl. rágógumi-család nevű játék). A gyerekek megértik, hogy a függő személy nem azonos a szenvedélybetegségével, hogy ők nem tudják befolyásolni a betegséget, és megismerik a kezelés és a felépülés lényegét. Az Érzések-játékok segítik az érzelmi intelligencia fejlődését, az érzések beazonosítását és kifejezését, a belső erőforrások felismerését. Az egyik ilyen például az Érző kövek-játék, melynél egy zsákot raknak tele különböző negatív érzésekkel megjelölt kövekkel, a gyerekek azt körbecipelik, majd egy-egy követ választva beszélgetnek az adott érzésről. A problémamegoldó-öngondoskodást segítő játékok egyike a „Szerencsétlenség-kerék”, amellyel modellezik, milyen helyzetek alakulnak ki egy rendellenesen működő családban, azokra a gyermek hogyan reagál, és milyen megoldási stratégiát lehet közösen kialakítani. Az önértékelés-játékok segítenek felismerni a gyerekeknek, hogy egyediek, értékesek és különlegesek (pl. „Különleges vagyok-zacskók”).



Gergál Tímea addiktológiai konzultáns, a pécsi INDIT Közalapítvány Kamasz Addiktológiai Regionális Centrum (KaRC) vezetője és Máté Zsolt addiktológai konzultáns, családi tanácsadó, az INDIT „Alternatíva” Ifjúsági Iroda programvezetője azt mutatta be, hogyan működik az AAP-csoport a Kamasz Addiktológiai Regnionális Centrumban (KaRC). Egy 8 fős kamaszcsoport tanulságait foglalták össze. A jelentkezők előkészítő beszélgetésen vettek részt, ami azért szükséges, hogy a csoportbeli munkára valamiért nem alkalmas állapotú fiatalokat más típusú segítség felé irányíthassák. A kamaszokkal a kezdőjátékok zöme a magas szorongási szint csökkentésére irányult. A bemutatott, 15-18 évesekből álló csoport heterogén összetételű volt, a gyerekek különböző iskolákból, illetve más problémákkal, családi háttérrel érkeztek. A nyolc, másfél órás alkalom során a személyes megosztásoké, a bizalomerősítő játékoké és a pszichoedukációé volt a főszerep, nagy hangsúlyt fektettek a napi célok meghatározására, és hamar megjelent a fiatalok között az egymás iránti empátia, egymás segítése. A csoport legfőbb eredményei, hogy oldódott a fiatalok elszigeteltsége, örömmel jöttek az alkalmakra és közösséggé formálódtak, többeket egyéni folyamatba lehetett bevonni, másoknak szülője, nagyszülője kapcsolódott be hozzátartozói csoportokba.



„Hiszek a terápiás térben. A kapcsolatokban, amik itt megszületnek, és hiszek a kapcsolatok gyógyulásában. Hiszem, hogy ha leülünk és komolyan figyelünk egymásra, másként fogunk tovább menni, több lehetőséggel és reménnyel. Hiszek benne, hogy az apró lépések hoznak változásokat. Hiszek abban, hogy vannak olyan pillanatok, amikor emberek megértik egymást, úgy, mint ahogy ezen a téren kívül nem, mert van, hogy másképp hallatszódnak a szavak. Hiszek abban, hogy felszínre emelhetők azok az erőforrások, amik reményt adhatnak a családokban. Hiszek az őszinte pillanatok varázsában. Hiszek a változásban, amikor fáj – mert sokszor fáj. Hiszek a visszanyerhető mosolyokban. Hiszek abban, hogy a kimondott és elhallgatott szavaknak ereje van és igazsága van. Hiszek a kimondott és elhallgatott érzelmek igazságában és hatalmában. Hiszek a karfán átnyúló kezek közeli, mély vigaszában, ahogy megérintik egymást” – fogalmazta meg Frankó András családterapeuta, a Fogadó Pszichoszociális Szolgálat vezetője a családterápiás munkával kapcsolatos meggyőződését. Ezt követően a résztvevők – Kovács András Péter humorista „irányadó” tájékoztatását követően – az ebédlőben tortával ünnepelték a Fogadó 25 éves fennállását.



A konferenciaprogram második részében dr. Jáki Tamás gyermekpszichiáter rezidens, a szolnoki Hetényi Géza Kórház munkatársa alternatív terápiás módszereket, vagyis másik szakmájából, a bűvészetből vett „megoldásokat” mutatott be. Derültséget keltő és lenyűgöző bűvészelőadása közben arra hívta fel a figyelmet, hogy a gyermekpszichiátriai osztályon olyan életvezetési programot, megküzdési módokat igyekeznek észrevétlenül átadni a gyerekeknek, amely által az otthoni környezetben is sikeresebben boldogulnak. A kreatív terápiák, mint például a bűvészetterápia egyik ereje, hogy az a gyermek, aki kevesebbnek, rosszabbnak érzi magát azért, mert pszichiátriai beteg, tanul valami olyasmit – például bűvésztrükköket –, ami által a kinti világban picit többnek, ügyesebbnek érezheti magát.

Sós Eszter irodalomterapeuta, az MMSz Fogadó Pszichoszociális Szolgálatának terápiás munkatársa a szenvedélybeteg családok (felnőtt) gyermekeinek irodalomterápiás támogatásáról tartott előadást. Ennek lényege az olvasás, a szövegek személyiségfejlesztő célú interaktív felhasználása, ami önismereti és társas élményt ad, segít azonosítani és kimondani az érzelmeket, segíti a rezilienciát (lelki rugalmasságot), a nyugalmat és támogatja a figyelem képességét. Hozzájárul korábbi sebzett családi élmények átírásához, közösségi érzést és elfogadás-élményt ad. A szakember a kortárs szépirodalomból (Tompa Andrea, Gurubi Ágnes, Karafiáth Orsolya, Terék Anna, Szabó Borbála stb. művei) és szakirodalomból (Németh Luca: Szöveglelő – Találd meg magad az irodalomban!; Béres Judit: Élet a sorok között; Nicholas Mazza: Irodalomterápia – Elmélet és gyakorlat) ajánlott könyveket segítőknek és érintetteknek egyaránt.



„Csak a testemen keresztül” című előadásában Hoffmann Kata klinikai szakpszichológus, színházterapeuta, arról beszélt, hogy a traumák oldására sokszor nem elegendőek a verbális terápiás módszerek. A bántalmazást elszenvedő, diszfunkcionális családokban felnövő gyermekek a nagyon korai (beszéd előtti, pre-verbális) traumákra nem emlékeznek kognitívan – de „a test emlékszik, ha a tudat nem is”. Ezeknél a gyerekeknél torzul a testhez való viszony, a saját testtel való bánásmód, felléphet az ingerfeldolgozás, a szenzoros integráció zavara. A korai sérülés mindig komplex sérülés, ami nem engedi, hogy az idegrendszer jól fejlődjön. Különböző stresszválaszok és tünetek alakulhatnak ki a testben (szív-érrendszeri, légzőszervi, gyomor-bélrendszeri stb.), egészségkárosító magatartásformák, alvászavarok, állandó készenléti állapot alakul ki. Emellett a kapcsolatkészség, a bizalom és a biztonságérzet, a személyiségfejlődés szinte minden területe súlyosan károsodik. A felépülés folyamatában ezért nem megkerülhető a test. A traumák test felőli oldását ma már többféle módszer segíti: légzésterápia, jóga, mozgás, masszázs, érintés, ölelés, alvás, táplálkozás, szomatoterápiás módszerek, Steven-Sarlós program, relaxációs technikák stb.



Dr. F. Lassú Zsuzsa pszichológus, egyetemi docens (ELTE) Hoffmann Kata előadásához kapcsolódva kiemelte, hogy a szülő szenvedélybetegsége olyan gyerekkori stresszfaktor, amelynek következménye a komplex poszttraumás stressz-szindróma, és a preverbális traumák feldolgozásához nem elegendőek a kognitív, beszédalapú módszerek: itt szükségesek az élményalapú, test- és érzelemfókuszú technikák. Ezek közül néhányat röviden ismertetett (pl. somatic experiencing, szomato-pszichoterápiák, EMDR, brainspotting, imaginációs technikák stb.), majd néhány olyan technikát „gyakoroltatott” a konferencia résztvevőivel, amelyek segítik a belső erőforrások mozgósítását és a pozitív érzelmekhez való kapcsolódást (felnőtt pozíció – talpraállás, gazespotting – „bambulás”, biztonságoshely-gyakorlat, szivacs-gyakorlat, savoring-gyakorlat). A technikákat részletesebben ismerteti az Érzelemszabályozás a gyakorlatban című könyv, melyet az előadó jó szívvel ajánlott szakembereknek és érdeklődőknek egyaránt.



A harmadik blokkban a nagyteremben a szenvedélybeteg szülők szülőségükben való megerősítéséről szóló kerekasztal-beszélgetésen vehettek részt az érdeklődők. Az eszmecserében részt vett Bélley Csaba, a pomázi Boldog Gellért Szakkórház Addiktológia Osztály programvezetője, Böcskei Balázs addiktológiai konzultáns, a Józan apaság Substack-oldal alapítója és szerzője, Kardos Edina klinikai szakpszichológus, a Kaposi Mór Oktató Kórház Pszichiátriai és Addiktológiai Centrum Töröcskei Rehabilitációs Részleg szakmai vezetője, Lovizer Dániel pszichológus, addiktológiai konzultáns, a szőci Családi Felépülési Központ szakmai vezetője, Végh Anikó mentálhigiénés és szervezetfejlesztő szakember, támogatott lakhatás esetfelelős, az MPE Hajnalcsillag Szenvedélybetegek Rehabilitációs Otthona munkatársa, valamint Frankó András. A beszélgetés moderátora Király Eszter újságíró volt.



Kisebb csoportokban sajátélményű workshopokon is részt vehettek azok, akik különböző terápiás módszerek gyakorlatára voltak kíváncsiak. „Csípd el a pillanatot!” Tudatos jelenlét technikák, az itt és most élmények megfigyeléséhez címmel tartott workshopot dr. Schmidt Judit pszichiáter, pszichoterapeuta és Bagi Márton pszichológus. Sós Eszter irodalomterapeuta módszerbemutatót tartott a szenvedélybeteg szülők felnőtt gyerekeivel végzett segítő munka irodalomterápiás eszközeiről. A Hétköznapi függőségeink – Asszociációs kártyák használata az addiktológia területén című foglalkozást pedig Galló Ramóna szociális munkás, addiktológiai konzultáns és Németh Lóránd klinikai szakpszichológus, tréner tartották.

A konferencia előadásairól készült videófelvételek rövidesen elérhetők lesznek a Fogadó / kimondhato.hu Youtube-csatornáján. A képre kattintva galéria nyílik, a fotókat Kovács Bence készítette.