Mérai József vasárnap kivételével minden napját a hódmezővásárhelyi Intersparnál kezdi. Utána a település központjában lévő Sparhoz megy, majd onnan a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Serház téri épületéhez. Itt található a Szeretetszolgálat osztópontja, ahol a kidobásra szánt élelmiszereket önkéntestársaival csomagokba rendezik és kiosztják a környékbeli rászoruló embereknek. Az osztás végeztével pedig visszaviszi az üres ládákat, hogy aztán másnap újra megismételje a teljes műveletet.

Személyre szabott segítség

Csütörtökön, amikor találkozunk, már negyedjére fordul: ezúttal három ládányi és négy hatalmas zacskónyi pékárut hoz a máltai autóval. Az épület egyik helyiségében már dobozokban összegyűjtve az előző fordulók eredménye: rengeteg zöldség – krumpli, sárgarépa, uborka, fejessaláta –, de akad gomba, kivi, banán, tejtermékek és hús is közöttük. A leakciózott, lejárathoz közeli áruk, melyeket az üzlet nem tudott eladni, most új esélyt kapnak: reggeli, ebéd vagy vacsora készül belőlük olyan családoknál, akiknek napi szintű nehézséget jelent, hogy étel kerüljön az asztalra.

Ilyen családokból pedig akad egypár a környéken. Aznap reggel fél kilenckor már legalább egy tucatnyian várakoznak, pedig csak kilenckor kezdődik az osztás. Mindenkinél üres szatyor, van, akinél kettő-három is.

„Nagy segítség ez nekünk, mert így mindig van mit enni” – mondja Fehér Edina, aki hét gyermekről gondoskodik. „A leghasznosabb nekünk a pékáru, mert azt el tudják vinni a gyerekek az iskolába” – teszi hozzá, de minden másnak is örülnek. Néha számukra szokatlan dolgok is bekerülnek a szatyorba, a múltkor például brokkolit is kapott, de az önkéntesek elmondása szerint előfordult már olyan is, hogy steak-et adtak valakinek, mert ezt kapták a bolttól.

Káposztás Katalin egy környékbeli tanyán lakik, a várostól hét kilométerre. Kilenc gyermekét egymaga neveli. Minden héten jár a Szeretetszolgálat élelmiszerosztására, ahonnan biciklin viszi haza a három megpakolt szatyrot. 
„Összesen kilenc gyermekem van, közülük kettő már felnőtt. Nagyon alacsony jövedelemből tartjuk fenn magunkat” – mondja. Annak idején egy ismerőse, aki a Szeretetszolgálatnál önkéntes, hívta fel, hogy lesz itt a rászorulók részére élelmiszerosztás. „Péksütemény, zöldség, joghurt a leghasznosabb. Nálunk minden nap van hús. Kaptunk már egész csirkét, halat és tenger gyümölcseit is” – meséli.

Közben a helyi máltai önkéntes csoport munkatársai megkezdik a csomagok összeállítását. A pakolás és osztás szintén kipróbált rendszer szerint történik, mondhatni, személyre szabottan. A sorban állók beadják a magukkal hozott üres szatyrokat és megtöltve kapják azokat vissza, majd egy átvételi ív aláírása után már vihetik is haza az élelmiszereket. Az önkéntesek minden rászorulót ismernek: aki jelentkezik az osztásra, először egy elbeszélgetésen vesz rész. Ennek célja, hogy jobban megismerjék az illető élethelyzetét, életkörülményeit, hogy minél célzottabban tudjanak segíteni, akár az élelmiszeren túlmenően is. Van olyan család, ahová vittek már heverőt, gyerekruhákat és iskolaszereket is.  

A célzott segítségnyújtásban partner az önkormányzat és a város szociális intézményei is. A tőlük kapott listáknak köszönhetően már a kezdetektől sikerült a legrászorultabbakon segíteni. De Mérai József szerint mindig jönnek újak is, terjed a híre az élelmiszerosztásnak.
„Sajnos látszik, hogy nagy mértékű itt az elszegényedés” – mutat rá.  

A Kozma Imre atyának tett ígéret

A mai nap a nagycsaládosoké, ami itt a négy-öt és annál több gyermekes, gyakran egyszülős családokat jelenti. Hétfőn az egy-, két- és háromgyermekes családok jönnek, kedden a Mártélyi Tanyagondnokság gyűjti be és osztja szét az ételt az ottani tanyavilágban, szerdán pedig a Hódmezővásárhelyi Tanyagondnoki Hálózat a soros. A csütörtök mellett a péntek is nagycsaládos nap, szombaton pedig Mérai József a helyi társszervezetekhez viszi a megmentett élelmiszert, többek között a Roma Nemzetiségi Tanácshoz, a Cigány Önkormányzathoz, a hajléktalanszállóra, a baptista testvérekhez és a Liliom Gyermekotthonba. Ezekhez a szervezetekhez másik napokon is ellátogat, ha olyan mennyiség gyűlik össze, hogy ők maguk nem tudják mindet helyben kiosztani.

Ha az adott napra nem lenne elég élelmiszer, akkor a hűtőkamrában tárolt tartós élelmiszerekből adnak, ahol rizs, száraztészta, étolaj, konzerv és készételek sorakoznak. De a Fornetti is támogatja őket fagyasztott termékekkel, így szükség esetén abból is jut – senki nem távozik üres kézzel.

Kilenc óra húsz körül az osztás lassan a végéhez közeledik, a ládák kiürülnek. A mai nap összesen – a gyerekekkel együtt – 148 fő fog jóllakni az élelmiszermentésnek köszönhetően.

„22 önkéntesből áll a hódmezővásárhelyi csoport, közülük általában 6-7 ember vesz részt az élelmiszerosztásban” – mondja Mérai József, akinek hosszú múltja van a Máltai Szeretetszolgálatnál. Sokáig a szegedi hajléktalan ellátásban dolgozott, egy ottani ünnepség után tett ígéretet Kozma Imre atyának, aki azt kérte tőle, hogy szervezze újjá az előzőleg megszűnt hódmezővásárhelyi önkéntes csoportot. Az atya azt is kiemelte: nem elég újraindulni, hanem egy megyei jogú városhoz méltó karitatív munkát kell végezni.

Mérai József és az általa vezetett önkéntes csoport azóta is az Imre atyának tett ígéretnek igyekszik megfelelni. Az önkormányzattól névleges bérleti díjért cserébe megkapták az egykori laktanya, később állami gazdaság épületét, ahol az immár két éve zajló élelmiszermentésen túl mással is igyekeznek könnyíteni a környékbeli rászorulók mindennapjait.

„Óriási igény van kórházi ágyakra az otthonápoláshoz, ebből már harminc is gazdára talált. De adtunk már számítógépeket is, 45 darabot, még a távoktatás alatt, illetve irodabútorból és ruhákból is rendszeresen kapunk adományt” – sorolja Mérai József. Ezek legnagyobb része a müncheni máltai testvérszervezettől érkezik, akik általában azt hoznak ide, amire szükség van. Persze nem csak ide: a szállítmány nagy része a Máltai Szeretetszolgálat kecskeméti raktárába kerül, onnan jut el a végső hasznosulási helyére.

„Mostanra eljutottunk oda, hogy szinte mindenben tudunk segíteni, amire egy családnak szüksége lehet. A 120-150 fő a határ, akikkel a jelenlegi működési kereteink között foglalkozni tudunk, ezt mostanra már egyre többször megközelítjük” – mondja Mérai József, aki szerint ehhez a kulcs a jó együttműködés, mind a várossal, mind a karitatív szervezetekkel, mind pedig a Spar Magyarország két helyi üzletével.