A pátyi Csilla Háza Integrált Intézmény kápolnájában ünnepre – az újonnan megnyílt, tizenkét embernek otthont nyújtó támogatott lakhatás házavatójára – gyűltek össze május 19-én a lakóotthonok lakói, a nappali foglalkoztatókba járó enyhe és középsúlyos fogyatékossággal élő emberek, családtagjaik, a velük dolgozó munkatársak, a Kerámiaműhely csapata és a régió vezetőségének tagjai.

Szentmisével kezdődött a nap az intézmény kápolnájában. Az oltárt olyan fogyatékkal élő emberek vették körül, akik elvégezték a ministránstanfolyamot és szeretnek a szertartáson szolgálni. Kedves, vidám hangulatú szertartás volt, amelyen a hívősereg nagy átéléssel vett rész, szívesen és lelkesen válaszolt a kérdésekre. A Beteszda fürdőnél lezajlott gyógyulás jelenete hangzott el az evangéliumból, amelyben a 36 éve betegséggel küzdő embert megkérdezte Jézus: „Szeretnél meggyógyulni?” „Szeretnék meggyógyulni”, hangzott a felolvasás közben a padsorok közül Frauenberger Márton, Marci válasza, aki szereti kommentálni az eseményeket és úgy érezte, személyesen szólítja meg a Szentírás.

 


Kelényi Tamás József premontrei szerzetes homíliájában a szentmise olvasmányain elmélkedett, a hívekkel együtt, párbeszédet folytatva. Kiemelte, mennyire fontos imádsággal, Istennel ünnepelni. A miértre már a többiek adták a választ: megtisztítjuk magunkat, hálát adunk… Nem vagyunk egyformák, és milyen jó, hogy mind mások vagyunk! Jobban kell figyelni azokra, akiknek nehezebb a helyzete – emelte ki, hozzátéve, hogy a pátyi házak is éppen azért vannak, hogy ők örömben tudjanak együtt élni. Jólesik az embernek, ha szeretik, dicsérik, elfogadják, ha tudja, hogy fontos – derült ki a beszélgetős szentbeszédből. Szükségünk van egymásra. Mindenki fontos, aki ágyban fekszik és nem tud felkelni, az ugyanolyan értékes ember, mint aki megnyeri a százméteres síkfutást.  A reflexiók alakították az elmélkedést, a szívünk megváltoztatása, a szentté válás útja került a középpontba. Ha Jézust a szívembe fogadom, el tudok kezdeni megváltozni olyanná, amilyennek Isten álmodott meg. Kis lépesekben tudunk szentté válni, és az új ház is a használói által fog megszentelődni, amikor odafigyelnek egymásra, megbocsátanak egymásnak – hangzott a tanítás.

A könyörgéseket a fogyatékkal élő emberek mondták az egyház szolgálóiért, a gondozóikért, mindazokért, akik magukra maradtak elesettségükben, és az új ház lakóközösségéért. Szép volt látni az odaadó figyelemmel szolgáló ministránsokat, hallani az átváltoztatáskor Marci sok „ámen”-jét, hallani a lelkes éneklést, kiállni az oltár köré a Miatyánk imádságára, kézen fogva kicsik és nagyok, segítők és segítettek, szeretettől sugárzó közösségként.

 

 

Az ünneplés az udvaron folytatódott a ház átadásával és házszenteléssel. Morva Emília, a Közép-magyarországi Régió vezetője köszöntötte az egybegyűlteket és megosztotta: három évvel ezelőtt kezdték el tervezni, hogy a korábban üresen álló épületből egyszer tizenkét fogyatékos ember otthona lesz. A munkához sok tapasztalatot és tudást hoztak magukkal, hiszen egy nagy bentlakásos intézményből Gödön és másutt már nyolc családi házba költöztek át lakókat. A tapasztalat megerősítette, hogy az emberléptékű, közösségi lakhatás, közösségi befogadás valódi lehetőséget teremt az önállóbb, teljesebb életre.

Ez a ház több mint egy épület – hangsúlyozta. „Nem csupán falak, szobák és közös terek együttese, hanem az önállóbb élet, a biztonság, az emberi méltóság és az elfogadó közösség jelképe. Olyan otthon, ahol fogyatékossággal élő embertársaink nemcsak lakhatást kapnak, hanem lehetőséget arra, hogy saját életüket, mindennapjaikat, kapcsolataikat minél szabadabban és teljesebben élhessék meg.”
Ígéretet tett, hogy kollégáival mindennap azon fognak dolgozni, hogy az ott élőket segítsék az életük alakításában, a döntéshozásban, felelősségvállalásban, és mindezt egy biztonságos, elfogadó, támogató környezetben. Olyan közegben, „ahol lehet kérdezni, próbálkozni, hibázni és újrakezdeni is. Ahol egyéni utak vannak és nem intézményi házirend. Ahonnan valaki dolgozni jár a településre, valaki pedig a nappali ellátását veszi igénybe.” Végül megköszönte a szülők és családtagok bizalmát, ami megtiszteltetés és felelősség is és kifejezte reményét, hogy jól élnek majd vele.

 


Gyárfás Erzsébet, a Csilla Háza Integrált Intézmény vezetője köszönetet fejezte ki mindenkinek, aki lehetővé tette, hogy a projekt valóra váljon és működjön.  „Hosszú és nehéz hónapok vannak mögöttünk, és még sok feladat áll előttünk is, de azt gondolom, hogy lassan valóban megvalósul az álmunk, hogy az ide beköltöző emberek igazi otthonra találjanak nálunk” – mondta. A lakókkal beszélgetve – akik még csak néhány hete költöztek be az új házba – érezni lehetett, hogy ez az álom megvalósulóban van, mindenki csillogó szemmel mesélte, milyen jó itt lakni, és többen kiemelték, mennyire megszerették egymást a többiekkel.

 


A köszöntő után a házszentelés szertartásával folytatódott az ünneplés. Zakeus története hangzott el, aki felmászott a fügefára, hogy jobban lássa Jézust. Könnyen azonosulunk Zakeussal mindannyian, mondta Kelényi József atya, akik kicsinek érezzük magunkat, akiket csúfolnak, megvetnek. Ő a Mesterrel akart találkozni, akkor is, ha kinevetik, és Jézus nem ment el mellette, ahogyan mellénk is odaszegődik, ha kérjük, velünk van a bajban, fontosak vagyunk neki.

Lehetünk derűs keresztények – buzdította József atya a munkatársakat is –, tanúságot tehetünk az örömhírről, hogy van remény, lehet szeretni, elsőként, nem kell a másikra várni. Örömmel szeressünk, hiszen az üdvösség örömhírét kell továbbadnunk, mi vagyunk Krisztus keze és lába – zárta beszédét, majd elmondta az áldást a szabadban, majd egyenként megáldotta a házakat, a szobákat.

 

 

A kertben felállított színpad előtt közben Mrázné Jáger Júlia, a Kerámiaműhely szakmai vezetője bemutatta Sándor Tibort, akinek családjában örökségként adódik tovább a zene szeretete, és aki tangóharmonikaszóval szórakoztatta a közönséget.  Az ebédre várva a jó hangulatról gondoskodott a gondozottak egy kreatív, csupa mosoly csapata, a Harangozó együttes is.

A kerámiaműhely épületében zajlott a fogadás, süteményekkel és üdítővel várták a vendégsereget, és hamarosan megérkezett a finom ebéd is, amit az asztaloknál vagy a jó időnek hála a kertben is el lehetett elfogyasztani. Az ünnepet mindenki nagy örömére a Pátyi Máltai Zenekar koncertje zárta, amelynek hangja kicsalogatta az idősek otthonának lakóit is, hiszen az egész intézmény ünnepe az új ház megnyitása. A csodálatos természeti környezet, a házak elhelyezkedése kiváló teret biztosít az közös programoknak, így a generációk együttlétével még tágasabban megélhették a résztvevők, ami a megnyitón is elhangzott: ez a hely igazi otthona a benne élőknek, akik egy közösséget alkotnak.

A nap végén felvágták a hatalmas, ünnepi tortát, majd átadták a Jakus Edina által megálmodott és közös munkával elkészült Tündérkertet, amelyben a házakban élő 35 fogyatékossággal élő embernek lett egy-egy életfája. Mindenki a saját fájára tehette a Kerámiaműhelyben elkészített, levélformára ráírt névtábláját.

A galéria megtekintéséhez, kérjük, kattintson a képre: