Október 29-én lakók, munkatársak és meghívott vendégek Tokár János atya, a régió lelki vezetője által celebrált hálaadó szentmisével és meghitt ünnepi műsorral ünnepelték az évfordulót, tisztelegve  az elődök és jelenlegi dolgozók áldozatos munkája és az intézményben élők előtt. 75 év, amelynek során egymás iránti figyelem és gondoskodás kapcsolt össze pszichiátriai betegséggel élőket és munkatársakat.

 

 

1951. október 3-án három ember érkezett az egykori bencés apátsági rendházba, amely Zalaapátiban szociális otthonként nyitotta meg kapuit. Az induláskor száz férőhellyel és tízfős személyzettel számoltak. Az eltelt évtizedek során többször nevet és fenntartót váltott az intézmény, miközben maga is többször átalakult. Mindegyik korszakhoz tartoznak emberek, döntések, nehézségek és eredmények. Az intézmény már a hatvanas évektől a település egyik meghatározó munkahelyévé vált.

Háromnegyed évszázad alatt átalakultak az épületek, a szakmai elvárások és az ellátórendszer maga is sokat változott, ám a cél változatlan maradt: közösséget és biztonságot teremteni a lakóknak. Az intézmény életében új fejezetet nyitott a 2022. év, amikor a Magyar Máltai Szeretetszolgálat vette át a fenntartást, hozzájuk köthető a támogatott lakhatás program megvalósítása és a fejlesztő foglalkoztatás bővítése is. 

A Domb Otthon közel egyhektáros területen, egy domboldalon található Zalaapátiban, két főépületben és hat, támogatott lakhatást nyújtó 12 fős családi házban élnek az ellátottak. Jelenleg 202 pszichiátriai betegséggel élő lakó él az intézményben, akikről 130 munkatárs gondoskodik. A korábbi rendház épületében ma a Napsugár Szolgáltató Központ működik, fejlesztő foglalkoztatásban 24, munkaterápiában 26 ellátottjuk dolgozik.

 

 

A jubileumi ünnepségen Ráczné Németh Teodóra regionális ügyvezető kiemelte, hogy szilárd értékek mentén működik az otthon. „Az a nyitottság, őszinte érdeklődés, ami az itt élőkben lakozik, meglepő és meghatározó élményeket adott. Olyan értékeket lehet felfedezni az itt élő emberekben, amit a társadalomban nagyon sokan nem tudnak a pszichiátriai betegséggel élőkről. Ugyanúgy képesek megélni a boldogságot, vannak nehéz és csodálatos pillanataik, és bennük él az alkotás iránti vágy. Az itt élő ellátottjainknak van múltjuk, humoruk, akaratuk, tehetségük, álmuk és véleményük, mint bárki másnak. És joguk van ahhoz, hogy ne a betegségük alapján ítéljék meg őket.”

Szalai Ferenc régióvezető a munkatársaknak mondott köszönetet: „A korábbi és jelenlegi munkatársaink első és legfontosabb, ugyanakkor láthatatlan és közös jellemvonása az a nemes lélek, amely megfoghatatlan, emberi ésszel felfoghatatlan iránytűként mutatja az utat és egyben szent reaktorként is működik. Ez az, mely átlendít a megoldhatatlanak tűnő nehézségeken, kiiktatja a csüggedést és mosolyt varázsol az ajkakra akkor is, mikor mások a könnyeiket hullatják. A régióvezető méltatta fejlesztő foglalkoztatás előnyeit is, amelynek során rugalmas, a vásárlói igényekhez igazodó termékek készülnek.

Panker Mihály, a Máltai Szeretetszolgálat operatív vezetője, korábbi regionális ügyvezető a máltai jelmondatra – „A hit védelme és a rászorulók szolgálata” - utalva hangsúlyozta: „Néhány szó csupán, de mögötte egy olyan szemlélet áll, amely nap mint nap irányt mutat a munkánkban. Kozma Imre atya arra tanított bennünket, hogy a segítségnyújtás lényege a másik emberrel való valódi találkozás. Hogy merjünk előítéletek nélkül közeledni egymáshoz, és ne csupán segíteni akarjunk, hanem helyet is adjunk a másik embernek az életünkben. Azt hiszem, ennek az örökségnek itt, a Domb Otthonban különösen nagy jelentősége van. Mert hisznek az ember méltóságában akkor is, amikor ő maga talán már nehezen hisz önmagában. Hogy meglátják a lehetőséget ott is, ahol mások esetleg csak a nehézségeket látják. A máltai kereszt viselése a munkatársak számára felelősség. Szakmai felkészültséget, türelmet, emberséget és kitartást kíván. Nem várható, hogy minden nap könnyű legyen. Az viszont igen, hogy legnehezebb napokon is érezzék: egy nagyobb közösséghez tartoznak, és a munkájuknak nagyon nagy értéke és jelentősége van. 2022 májusában a Máltai Szeretetszolgálat átvette az intézményt, az elmúlt négy év alatt voltak terveink, elképzeléseink, és persze hamar kiderült, hogy a megoldandó feladatok listája jóval hosszabb, mint azt elsőre gondoltuk. De a négy évben sok minden történt: megújult az A épület 15 lakószobája, a mosoda, új gépkocsik érkeztek. A Szolgáltató Központot fokozatosan belakták, megtöltötték élettel, és öröm látni a támogatott lakhatás házainak egyre aktívabb közösségeit is. Mindezek mögött rengeteg egyeztetés, szervezés, munka, néha vita, és persze nem kevés kitartás áll. De az igazi eredmény nem pusztán az, hogy mi minden készült el, hanem az, hogy ezek a fejlesztések mára a mindennapok természetes részévé váltak.”

 

 

Ódor Richárd intézményvezető az elmúlt évtizedeket összegezte: 75 év gondoskodás, 75 év szeretet, 75-ször nagyon sok ember: többszáz munkatárs és jóval több, mint 1000 ellátott. „Ha a sors által ránk bízott emberekről nap mint nap szeretettel, odafigyeléssel gondoskodunk, akkor jó helyen vagyunk. Ha egy 75 éves intézmény történetéről kell beszélnem, arcok, beszélgetések, találkozások jutnak eszembe. Emberek, akik itt éltek vagy dolgoztak, és akik valamit mind hozzáadtak ehhez a helyhez. Közel 27 éve dolgozom itt, és számomra ez jóval több, mint egy munkahely. Van egy mondat, amelyet 2000-ben, főiskolai hallgatóként hallottam egy főnővértől: „A betegben is tisztelni az embert.” Az évek múlásával pedig egyre inkább megértettem, hogy ez nem pusztán egy szép mondat. Ezt akkor kell igazán komolyan venni, amikor nehéz. Amikor nem értünk egyet, amikor elfogy a türelmünk, vagy amikor egyszerűbb lenne dönteni valaki helyett, mint időt adni neki. Mert a betegség nem tesz senkit kevesebbé, és nem veheti el tőle az emberi méltóságát. Azt szeretném, hogy ezt ne csak mondjuk magunkról, hanem érezze is mindenki, aki nálunk él.”

Varga Balázs országgyűlési képviselő a közösséget köszöntve úgy fogalmazott: „Egy intézménynek nem a falak és terek adják az igazi értékét, hanem a benne levő emberek, akik itt élnek, itt dolgoznak, akik itt töltik a mindennapjaikat. Egy összetartó közösség pedig a további évtizedekhez is erőt ad.”

Németh Norbert munkatárs „Csak átutazó vagyok itt a földön” című dallal és harmonikajátékával nyitotta meg az ünnepséget és az évfordulóra az otthon lakói is lelkesen készültek. A már 13 éve működő, arany fokozattal díjazott jeltánccsoport jeltáncát, a közelmúltban alakult Napsugár Színjátszó Klub A pad című előadását, néhai ellátottjuk, Kunsági Gyula Szeretet című versét Für Mihály előadásában és jelenlegi lakójuk, Zsámboki Katalin rímekbe szedett ünnepi visszaemlékezését láthatták és hallhatták a meghívott vendégek.

 

 

A jubileumi ünnepségen a két leghosszabb ideje itt élő lakók figyelmet és ajándékot kaptak, Hortobágyi Matild 61 éve, Zombor Attila 41 éve költözött a Domb Otthonba. Kiemelt elismerésben részesült dr. Karabély István, aki 36 éve az intézmény háziorvosa, dr. Balog Judit, aki 2019-től látja el a pszichiáter szakorvosi feladatokat. Tizenegy munkaterület dolgozói és lakók - ápoló-gondozó, takarító, műszaki, mosodai, a fejlesztő foglalkoztatás, a Napsugár Szolgáltató Központ, az ügyviteli és gazdasági, az élelmezés munkatársai, a támogatott lakhatásban élők és segítőik, a Nárcisz Ház lakói - vehették át a megbecsülés köszönetajándékát, akik bár különböző feladatokat végeznek más-más  területen, mégis mindannyian hozzájárulnak ahhoz, hogy az intézmény biztonságot, gondoskodást, támogatást és otthont jelentsen az intézményben élők számára. Az Orgona, a Szegfű, a Kéknefelejcs és a Vadvirág támogatott lakhatás házak lakói és segítői egy, az intézmény közösségének értékét megmutató Presser Gábor dal soraival zárták a háromnegyed évszázadnyi gondoskodás ünneplését: „Te majd kézen fogsz és hazavezetsz…”