Íratkozzon fel hírlevelünkre!
Address: Budapest, II. Frankel Leó út 54.
Miserend: vasárnap és ünnepnapokon: 9:00, hétfőn, kedden és szerdán 17:30
Olv.: ApCsel 15,1-2. 22-29 - Jel 21,10-14.22-23 – Jn 14,23-29
Egyesülés Jézussal
KOZMA IMRE OH ATYA SZENTMISÉJÉRŐL
Interneten: http://www.kozmaimre.hu/
jól döntöttek, hogy ma is a szentmisét választották!
Isten hozta a Testvéreket! Ugyan elég kevesen választották a szentmisét, mégis ezt kell mondanom, minden vasárnap döntés, döntés az Isten mellett, döntés a kereszténység mellett, döntés egymás mellett, döntés egymásról. Egészen más az emberi kapcsolat a keresztény értékrend szerint! Ha van valami örömünk ezen a mai napon, van valami örömük Önöknek ezen a mai napon, akkor már ez a nap jól kezdődött, mert jól választottak!
Ezt a szentmisét egy fiatal beteg testvérünkért ajánljuk fel! Kérjük az ő számára a keresztény közösség gyógyító közegét, a magunk számára is kérhetjük, mert az ember, ha meg akar gyógyulni, akkor az csak emberi kapcsolatok világában lehetséges! Tartsunk önvizsgálatot!
Szentbeszéd
Kedves Testvérek!
Amikor a zsidók visszatértek a száműzetésből, akkor
Mózes összehívta a népet és
Isten prófétájaként ezeket a szavakat intézte hozzájuk:
„A törvények, amelyeket ma szabok neked, nem túlságosan nehezek és számotokra nem elérhetetlenek. Nem az égben vannak, hogy azt kellene mondanod: ki hatol föl értük az égbe, ki hozza le és hirdeti őket, hogy hozzájuk szólhassunk és taníthassunk benneteket.
Nézd, ma szemed elé tártam:
az életet és az üdvösséget,
a halált és a kárhozatot!
Ha engedelmeskedsz az Úr, a te Istened parancsainak, amelyeket ma adok neked: Szereted az Urat, a te Istenedet, az ő útjain jársz. Megtartod parancsait, törvényeit, rendelkezéseit, életben maradsz és megsokasodsz! Az Úr, a te Istened megáld azon a Földön, ahová indulsz, hogy birtokodba vedd! Ha azonban elfordul szíved, nem engedelmeskedsz, ha elcsábulsz más isteneket imádni és nekik szolgálni, akkor ma tudtotokra adom, menthetetlenül elpusztultok azon a Földön, amelyre a Jordánon átkelve elérkezel, hogy birtokodba vedd.
Nem fogtok sokáig élni! Ma tanúnak hívom ellenetek az Eget és a Földet, életet és halált, áldást és átkot tártam a szemetek elé! Így hát válaszd az életet, hogy te is, utódaid is életben maradjatok! Szeresd Uradat, a te Istenedet, hallgass a szavára, ragaszkodj Hozzá, mert ez jelenti számodra az életet, napjaid hosszúra nyúlását azon a Földön, amelyre az Úr, a te Istened megesküdött és neked adta!”
Az elmúlt héten egy sajátos lakossági fórum meghívásának tettem eleget!
Az egyik budapesti kerületben nagy nevű emberek beszélgettek egymással. Ezeket az embereket nap, mint nap lehet látni a televízióban, lehet hallani a rádióban. Az én feladatom az lett volna, hogy amikor ők mindent elmondanak és az emberek számtalan kérdésére válaszolnak, akkor én ezt valamiképpen szedjem csokorba és hangozzon el a zárszó! Nem ismétlem meg a zárszót, de ez a mai vasárnap arról szól, hogy mi is a zárszó.
Ami megdöbbentett, azokról a kérdésekről beszéltek, - nagy nevű emberek még egyszer mondom – amik ma ismertek egész Európában, Magyarországon, sőt Európán túl is más földrészeken. Amikor az embereknek lehetőségük volt arra, hogy kérdéseket intézzenek ezek felé a híres emberek felé, akkor mondták a gondjukat, a bajukat, a panaszukat, megállapították mindazt, amit mindenki tud, aki minimálisan is figyel a világ történéseire.
A jövővel foglalkoztak, mi lesz velünk? Végeredményben az kicsendült,
hogy lehet választani az életet és lehet választani a halált.
Mindegyik választásnak vannak következményei!
Ami engem alapvetően megdöbbentett, hogy egyetlen szó nem hangzott el arról, mennyi felelősségünk van külön-külön mindegyikünknek a saját életéért! Mennyire érezzük azt át, hogy az egyéni életünk, ahogy gondolkodunk, ahogy cselekszünk, az milyen hatással van az emberek mindennapjaira, természetesen a magunk mindennapjaira is.
Mindennel és mindenkivel kapcsolatosan elhangoztak kritikus megállapítások, de mintha mindezen kívül lenne mindegyikünk. Mintha nem rólunk lenne szó ma, amikor az ember megint megkapja és minden egyes napon megkapja a lehetőséget, hogy választhat életet, vagy halált! Mindegyik választásnak megvannak a következményei! Ezek az emberek is azzal foglalkoztak, hogy mi lesz velünk, mi lesz Magyarországgal, mi lesz Európával?
Mi lesz Európával, azzal a földrésszel, amely az öt földrész közül
az egyetlen, amely a kereszténységben született?
Mi lesz a sorsa annak a földrésznek, ahova elhívtuk az apostolokat. A tegnapi napon a szentmise olvasmányában abból az időből - amit a mai szentlecke is elénk tárt - származik a történet. Pál apostolt áthívtuk Európába! Pál apostol hozta el ide Európába Isten üzenetét! Arról van szó, akarunk-e Magyarországon, akarunk-e Európában keresztényként élni? Ha Európa mozgását nézzük, eszmei mozgását, társadalmi mozgását, akkor meg kell állapítani, – Magyarországra ugyanez igaz – valójában nem akarunk keresztény Európában élni.
Következésképpen azt a kérdést is föl kell tenni, meg kell próbálni: vissza akarjuk-e állítani a keresztény Európát? Akarunk-e újra keresztény Európában, keresztény Magyarországon élni? Tőlünk függ, külön-külön mindegyikünktől! Ezen a fórumon is és mindenütt a keresztény örökségről hallunk, erről beszélnek pozitív és negatív előjellel. Ne felejtsük el:
A keresztény örökség az egyetlen, nincs több ilyen a világon, amely létforma!
Amikor a keresztény kultúráról beszélünk,
akkor arról az egyetlen létformáról beszélünk, amely embernek való!
Miről szól? Az idei húsvétra egy üzenetet írtam, ott volt a bejárat melletti asztalon. Bárki elvihette. Nem tudom, Önök elvitték-e ezeket, átgondolták-e ezeket? Ennek a lényege az volt, hogy a keresztény örökség, a keresztény kultúra Isten erőtere! Emberi erőtérben élünk és mi e mellett döntöttünk. Nyilvánvaló, emberként élünk a mindennapjainkban, a kérdés az: elegendő-e számunkra az, amit az istennélküli ember kigondol? Elegendő-e számunkra az a világ, amely világ nem óhajt számolni az Istennel?
Az isteni erőtér azt jelenti, - ha lefordítom a mindennapjainkra - hogy az ember létformája az Istennel kapcsolatban való lét, az Istennel közösségben való létforma. Isten és ember története közös, ami alapvetően azt határozza meg, hogy mik azok az értékek, amik képessé tesznek bennünket arra, hogy egymással közösségben éljünk. Itt lehet felsorolni rengeteg értéket.
Mi az a felelősség, amivel tartozunk egymásnak,
mert egymásra bízott bennünket az Isten?
Egymásnak őrzői vagyunk!
Ez az a létforma, amely minden embernek való, a muszlimnak is, a buddhistának is, a sintoistának is, minden embernek, mert unikulturális az ember. Nincs multikultura. Vannak különböző értékek, amiket megvalósítanak emberek, el lehet menni Indonéziába, afrikai országokba, arab országokba, Indiába. Vannak értékek, de ezek nem abból a világból születtek, amelyek az Isten erőteréből bontakoznak ki.
Kimondták itt Európában, hogy nincs multikulturalizmus, mert csak egy kultúra van, ami a kultuszból származik. A kultusz az, ahogy az ember Isten felé fordul. Az Isten felé forduló ember kultúrája az, amelyben olyan értékek vannak, amik mindenkire érvényesek, mindenkire igazak és amik felelősséget rónak ránk. Nincs más kultúra, egyedül ez!
Az üzenetben megírtam, hogy az ellentétek, az erőszak világából csak az isteni erőtérben menekülhet meg az ember, ami azt jelenti, hogy Istennek mások a válaszai az emberi problémákra, mint amilyenek az istennélküli emberek válaszai az emberi problémákra.
Mi az Isten válasza? Az, amiből az ember él!
Miből él az ember? Abból, hogy szeretik!
Az istenhit azt jelenti: Isten értünk van, mert szeret!
Az istenhit azt jelenti, hogy az Isten velünk van, arra akar bennünket tanítani, hogy csak vele közösségben és egymással közösségben lehet a szeretet világát megteremteni! Robinsonok nem tudják megmutatni a szeretetüket! Kinek? Elfelejtettük, Európa a kereszténység szülötte!
Európa volt az egész emberiség kultúrájának, fejlődésének, haladásának a mozgatója, mert a kereszténység megszabadított bennünket az istenektől, akik uralkodtak rajtunk. Az ember az istenektől való félelmeit különböző áldozatokkal próbálta eloszlatni, próbált valamiképpen igazodni a hatalmas istenekhez, aztán vagy ki tudta engesztelni őket, vagy nem.
Micsoda különbség! A keresztény kultúrában az ember mindezektől az istenektől megszabadult, mert az egy igaz Isten a szeretet Istene és ez az Isten minket valóban szeret, nagylelkű, elfogadó, olyan, mint amilyen az anya és az apa a gyerekeihez! Lehet egy anyának, apának akármilyen gyereke, nem tudja őt megtagadni, ha ijesztően el is kóborol az a gyerek!
A kérdés itt dől el, ebben az isteni erőtérben, vagyis Isten és ember közös történetében látjuk az életünk értelmét, vagy Isten nélkül próbáljuk megtalálni azt? Most ennek az emberi próbálkozásnak sajátos következményeit éljük, tapasztaljuk! Sokat kellene még erről szólni.
A Biblia szavaival, a teológia tanításában:
Isten országa ebben a világban van!
A világ olyan amilyen.
Az Isten országa – azt írja a Biblia – szeretet, béke és öröm!
Az isteni erőtérben minden történésre a válasz a szeretet, minden történésre törekvés a békességre, minden történésre a válasz: egymással örömre jutni! Választ adunk! Amikor politikai választások is vannak, ilyen párt, olyan párt, ilyen oldal, olyan oldal. Ó, dehogy!
Nőjünk már föl!
Választunk az Isten, vagy az Isten nélküli világ között!
Ilyen egyszerű! Sajnos az európai kontinens lakói választottak,
döntöttek, Isten nélkül tervezik az új életüket.
A kérdés az, érzünk-e felelősséget a saját életünkért?
Érzünk-e felelősséget az őseink ránk bízott örökségéért?
Érzünk-e felelősséget Európáért és Magyarországért?
Van-e csekély akarat és erő bennünk,
hogy mentsük a menthetőt!
Erről szól minden egyes napunk!
Én most felolvasom húsvéti üzenetemet, amit Önöknek szántam!
Minden politikus megkapta Magyarországon,
a világban is számtalan helyen. Hátha!
A húsvéti üzenetem címe: Az erőszak csapdájából Isten erőterébe!
„Csapdában vergődünk, mert az erőszakra rosszul válaszolunk: A rosszat rosszal viszonozzuk! Sajátos tere ennek a szabad verseny, amit az általános igény álarca fedez, jelen van a hétköznapi terrorizmus, ami rátelepedett minden napunkra és félelmet, bizonytalanságot gerjeszt. Új jelenségként berobbant világunkba a „forradalmi erőszak,” ami alig értelmezhető.
Van-e kiút ebből a helyzetből? Felismerjük-e az új lehetőséget, amit az isteni erőtér kínál? A „programfelelős” Jézus Krisztus, aki minden rossz élét, erejét azzal veszi el, hogy a rosszat jóval viszonozza! Jézus töri meg először és egyedül az erőszak hatalmát, amikor irgalmasságot hirdet és áldozati bárányként, magára veszi a világ bűneit!
Az ember szereti abszolutizálni igazságait és erkölcsi normáit: A bűnös bűnhődjön, a jót tevő kapjon jutalmat! Isten meghív bennünket, hogy emelkedjünk a magunk emberi szintje fölé embertársi kapcsolatainkban. Kövessük Őt, aki fölkelti napját jókra és gonoszokra egyaránt. A szeretetnek ezt a rendkívüli formáját ajánlja nekünk, mint a mindent újjáteremtő erőt!
Az Istenre hivatkozó szeretet nem csodálkozik, hanem előnyt ad, megbocsát! Kapcsolatunkat Istennel és egymással a Nagyböjti Szent Idő és a Húsvét a kereszt titkába utalja. A titkot Isten és ember között a kereszt függőleges ága mutatja. Az ember fölnyúl a boldogsága felé, Isten lehajol hozzá és találkoznak, összeölelkeznek, amit igazol, hogy csurom vér a keresztfa!
Szemmel látható zavaraink az emberi kapcsolatainkban vannak. Ezt a kereszt vízszintes ága mutatja! Embertől emberig is keresztút vezet! Úgy látszik, hogy keresztjeinket nem az ácsolat fogja össze, hanem a rajtuk meghozott áldozat, amelyen múlik a kereszt egyensúlya, életünk egyensúlya, a világ egyensúlya! Isten üzenete alig fér szűk keblekbe. Nem lehet lelki „magángazdálkodássá” lealkudni keresztény közösségi hivatásunkat!
Nagyon is jól tudjuk, hogy a szeretet inkább jelent küzdelmet, mint érzelmeket. A szeretet életösztön, nem mondhatunk le róla, ahogy önmagunkról és a világról sem mondhatunk le! Jézus Húsvétja megtörte az erőszak erejét és hatalmát és lehetővé tette az isteni erőtérben a Lélek szerinti életet, amelynek gyümölcsei: szeretet, béke, öröm!
Jézus törekvése:
hogy minden embert saját bensőjébe vezessen vissza,
ahol elhatározásai születnek!”
Kedves Testvérek! A Lélekre hivatkozunk! Pünkösdre készülünk! Meg kell gyógyítani a lelkünket! Erkölcsi válság van a világban, nem gazdasági, nem politikai, erkölcsi válság van! Az erkölcs a lélek egészsége! Az erkölcsi válság oka: beteg a lelkünk!
Meg tudjuk-e gyógyítani beteg lelkünket?
Ha igen, akkor megmentettük az életünket!
Csakhogy a lélek gyógyításának vannak eszközei! A kondicionáló termekben nem lehet meggyógyítani a lelket, még a testet se, mert lélek és test összetartozik! A testünket lehet kondicionálni és a lelkünk motiválhat! Csakhogy a pogány filozófus mit üzen? Okos, értelmes emberek előadásaiban idézzük: Ép testben ép lélek!
Csakhogy a pogány filozófus nem ezt üzeni,
elhagyták a lényeget!
A pogány filozófus azt üzeni: Imádkozni kell azért,
hogy ép lelkünk legyen az ép testünkben!
Imádkozni kell!
Újra meg kell tanulni imádkozni, ha ép lelket akarunk,
hogy megszűnjön az erkölcsi válság
és mi alkalmasak legyünk arra, hogy újra együtt éljünk
az Istennel és együtt éljünk egymással!
Válasszanak!
+ A M E N +
Imaszándék a Mi Atyánkhoz
Kedves Testvérek! Most az Úr imádságát imádkozzuk. Gondoljunk arra, hogy ebben az imádságban mindig azt kérjük, hogy Jézusban legyen eggyé a világ, minden ember, mert egyedül a keresztény kultúrkincs az, ami értékeivel minden embernek való! Nem véletlen, hogy az 1938-as Eucharisztikus kongresszus ezt énekelte:
Krisztus kenyér, borszínében Úr Király a Föld felett!
Forrassz eggyé békességben minden népet, nemzetet!
Egyedül itt van az az egységesítő Erő, amire mindenki vágyakozik, függetlenül attól, hogy milyen emberi kultúrában él. Arra a fiatalemberre is gondolok, akiért a szentmisét felajánljuk. Ha nem egy keresztény közösségben lenne… Csak azok hordozzák el! Hány intézménnyel találkoztam, ahol az emberi értékek érvényesülnek, - amely értékekhez nincs köze az Istennek – jobb, ha nem ismerik őket! Kívánom, hogy soha se ismerjék meg akkor sem, amikor majd magatehetetlenek lesznek!
Az imádságunkban is döntünk!
Mi Atyánk…
Könyörögjünk!
Mindenható örök Isten, te Krisztus föltámadásában újjáteremtesz minket az örök életre. Növeld bennünk a húsvéti szentség kegyelmét és az üdvösség kenyerének erejét áraszd szívünkbe Krisztus, ami urunk által! Amen
Szentmise befejezése
Kedves Testvérek! Az áldás előtt egy könyvecskét mutatok. Most rengeteg helyen találkozhatnak Robert Schumannak nagyon elhíresült mondásával: Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz! Most ezt kicsit átalakították: Európa vagy zöld lesz, vagy nem lesz. Hát megzöldült. Igen jó lenne, ha megérne!
Egy könyvet tartok a kezemben. Az a címe: Politika és életszentség! Robert Schumannak az életét ismerhetjük meg ebből a könyvből. 2015-ben ezt osztogattuk, akiknek erre igénye volt, nem olvasom föl az ajánlását. A legutolsó három mondatát viszont felolvasom:
„Az európai keresztényekhez fordulok! Készek-e vállalni és megerősíteni küldetésüket, hogy a szellem győzedelmeskedjen az anyagon, az evangélium fénye a sötétség fölött! Már nemcsak Európa és a világ lelkét kell megmenteni, hanem a Teremtő művét, a minden ember és élőlény életét hordozó és tápláló Földet is! Mindezt nem helyettesítheti a semmire sem kötelező emberjogi szólamok áradása, áradata! Az előítélettől szabadulni akaróknak, az őszintén kérdezőknek és a valódi megoldást keresőknek ajánlom ezt a könyvet.”
Minden politikus megkapta ezt a könyvet,
hogy ismerjék meg Robert Schumann életét!
A három Atya:
Schumann, Adenauer és DeGasperi voltak,
akik már a XX. század elejé aggódtak:
mi lesz Európával!
+ Á L D Á S +
Imre atya igehirdetései 