Imre atya igehirdetései

Az Úr az én fényem, kitől is félnék? Életem oltalmazója, kitől rettegnék?

Kedves Testvérek! 

 

Mekkora igazság ez, amit most kimondtunk! Az Úr életem értelme, akkor ugyan kitől félnék? Tele vagyunk félelmekkel, bizonytalansággal, kiszolgáltatottnak tartjuk magunkat! Félünk! A mélységekben vajon mi az oka ennek? Gondolkodjunk el ezen! Ezt a szentmisét meghalt András testvérünkért ajánljuk fel.

Van-e mélységesebb az Isten szereteténél! Mérhető-e bármi a szeretethez, az embernek a másik ember iránti szeretetéhez? Isten a szeretet! Akkor mi az, ami miatt tépelődünk? András testvérünket - aki fiatalon halt meg - ajánljuk Isten kifogyhatatlan szeretetébe!

 

Szentbeszéd

 

Sajátos a mi emberi gondolkodásunk! Úgy élünk, mintha nem is lenne lelkünk!

Kedves Testvérek!

 

Vannak mindennapi kérdéseink, gondjaink, céljaink, terveink, elképzeléseink. Ezeknek ilyen-olyan eredménye lesz. Az emberek legtöbbje, amikor a mindennapi helyzetét, terveit nézi, akkor az esetek többségében arra a konklúzióra jut, amire az ószövetségi prédikátor:

Minden hiábavalóság! Mi lenne, ha az ember gondolna arra, hogy lelke is van? A hiábavalóság az ember teljesebb életével állítható szembe! Amikor fájdalmasan megállapítjuk, hogy hiábavaló minden, akkor ennek a megállapításnak mélyén a teljesebb élet vágya rejtőzködik! Teljesebb életet élni csak akkor lehet, ha a lelkünkkel is számolunk!

Az ember igazi törekvései lelkiek! Különböző vágyaink, kívánságaink, törekvéseink vannak, de abban egyetértünk, hogy az igazi törekvéseink lelkiek! Vannak olyan vágyaink, amelyekbe szeretnénk belekapaszkodni!  Gondolkodjunk el azon, hogy az ember életében mi a legfőbb biztosíték! Azt hallottuk:

Életetek Krisztussal Istenben van elrejtve! Az ember, amikor biztosítékokat keres, akkor végeredményben rejtőzködik! Azt a lehetőséget keresi, ahol mindaz kikapcsolható, kirekeszthető, ami elbizonytalanítja!

 

Milyen törekvéseink vannak nekünk embereknek 

A hiábavalóság és a teljesség kérdésével kell az embernek szembesülni! A hitetlen életszemlélet és a hívő életszemlélet áll egymással szemben. A hitetlen ember a földi életét úgy értékeli, hogy az a születéstől a halálig tart. Ez az ember egyetlen lehetősége! A hívő ember tud egy másik lehetőséget! Ez az Istenben való gazdagodás! A kérdés az, hogy az ember hova fordul. Hitetlen világban élünk! Ez a világ egyáltalán nem tud mit kezdeni a hittel! Ez a világ nem tud mit kezdeni a kereszténységgel! Ennek a világnak nincs Istene! 

Ez a világ, következésképpen nem tud mit kezdeni velünk, keresztényekkel! Amikor ezzel szembesülünk, akkor azon el kell gondolkodnunk, hogy a mi hitünk, a mi kereszténységünk megjeleníti-e az Istenben való gazdagodást, mert ez az alternatíva!

Az egyik alternatíva: amelyet a hitetlen világ kínál, azt gondolja: a javak jelentik a biztonságot! A másik alternatíva: a hívő ember azt mondja: az Istenben való gazdagodás jelenti az élet megoldását! Nem szabad elfelejteni, hogy a hívő embernek is szüksége van a javakra, de az egymással való kapcsolatunk messze felülmúlja a javakba vetett bizalmunkat és biztonságunkat! A hívő ember új életformába, új erőtérbe, a szeretet erőterébe kerül! Biztonságunkat ebben az irányban kell keresni! A javakban való bővelkedés ígéretes, annyira ígéretes, hogy az emberek szinte mindegyike a javak felé fordul, a hívő emberek is, csak ugyanakkor a hívő emberek tudják, hogy a birtoklásnak mi az értelme! A javaknak van értelmes birtoklása! A javaknak van értelmetlen birtoklása. A kereszténységünk is itt csúszik el! Itt válunk erőtlenekké, nem tudunk úgy jelen lenni ebben a világban, amely a világi javak felé fordul, miközben a mi számunkra is nagyon fontosak ezek a világi javak! Kereszténységünk, vallásosságunk ellenére nem tudjuk a javak értelmes birtoklását megjeleníteni! Mi is abba a hibába, tévedésbe esünk, mint a hitetlenek! A hitetlenek esetében a javak birtoklása valamiképpen az örökélet hitének a tagadása! Ez messianisztikus gondolat! A hitetlen ember a haláláig tervezi az életét! Addig meg kell ragadni mindent, gondolja és ebben látja a biztonságát! A hívő ember nagyon jól tudja, hogy szüksége van a javakra, de a javak értelmes birtoklása azt jelenti, hogy gazdagodik égi kincsekben, gazdagodik Istenben! A hívő ember Istenben való gazdagodása azt jelenti, hogy új erőtérbe, a szeretet erőterébe kerül! Ez a mi gazdagságunk! A mai vasárnap ezt a kérdést állítja elénk: Ebben az e világi világban képesek vagyunk-e megjeleníteni ezt a gazdagságot? 

 

Sajátos az evangélium üzenete

Valaki odamegy és Jézust így szólítja: Mester! A Mester az, aki tudja a választ! A Mester az, aki képes arra, hogy tanítson, hogy rendet teremtsen, eligazítson! Ez a valaki e világi módon gondolkodik, a javakkal van gondja, baja! Jézus egyszerűen figyelembe sem veszi! Jézus nem azért jött, hogy az emberek között e világi értelemben igazságot tegyen!  Jézus azért jött, hogy a szeretet erőterét jelenítse meg ebben a világban!

 

A példabeszédben egy másik emberről is szó van

Ez az ember e világi módon gondolkodik! Nagyon jó termésben reménykedik, talán már tapasztalja is, már a kezében is van az a hatalmas hozomány. Meghozza a döntést: új csűröket épít, hogy legyen hova tárolni a ragyogó termést, aztán él gondtalanul! Van ebben az elbeszélésben egy nagyon fontos szempont! Ez az ember magában beszél! Szoktuk mondani, hogy ki az, aki magában beszél! Fölteszi a kérdést, aztán válaszol is rá! Aztán beszól az Isten! Az életben számtalanszor beszól az Isten!

 

Esztelen! Esztelen, mert ebben a helyzetben mindenkit kizárt, Istent és embert egyaránt! Itt az ő ügyéről van szó! A gazdagnak ez a tragédiája, hogy a maga ügyéről van csupán szó! Nem is gondol senkire! Ennek az embernek az igazi tragédiája az, hogy mindenkit kiszorít! Magával van egyedül elfoglalva! Kiszorult a szeretet erőteréből! Esztelen, még ma számon kérik lelkedet!

A mi esetünkben a világi javak birtoklása azt jelenti, hogy bevonunk mindenkit ebbe az erőtérbe, a szeretet erőterébe! Senki sem közömbös számunkra, mert egymással összetartozunk! Akinek több van, annak meg kell osztani a többet azzal, akinek kevés van, vagy akinek nincs semmije! Egy más világ!

 

Az életünk nagy kérdése: az fontos, amink van, vagy mi vagyunk a fontosak! Az is elgondolkodtató: az ember, aki olyan magabiztos, 

az ember, aki önmagának oly nagyon fontos! Nagy kísértés! Senki sem fontos, csak én! Ez mindegyikünket megkísért!

Nem az a fontos, amink van, hanem mi kik vagyunk! Ez azon dől el, hogy összetartozunk-e egymással! Sok példát lehetne mondani ezzel a fájdalmas történettel kapcsolatosan. Mire elég az, amink van és mi az, amire igazából szükségünk van! Ha őszinték vagyunk, akkor e világi biztosíték nincs! Valójában az embernek nincs biztosítéka ebben a világban!

Egy titokról van szó! Életünk Krisztussal Istenben van elrejtve! Életünk Krisztussal az egymással való kapcsolatunkban van elrejtve!

A mai vasárnap ezt a kérdést állítja elénk! Ma nekünk ebben a furcsa világban ezzel a kérdéssel kell foglalkozni: Jelen vagyunk-e még keresztényként ebben a világban, ebben a világban, amely a jóléttel hiteget bennünket állandóan? Ebben a világban mi keresztény emberként birtokoljuk a javakat, vagy nem? Ebben a világban mi egymással összetartozunk, vagy nem?

 

Nem az a fontos, hogy mink van, hanem kik vagyunk! A kérdés az, hogy valóban a szeretet erőterében zajlik az életünk? Ebben az esetben sajátos a kapcsolatunk a javakkal, de mindenek előtt és mindenek fölött egymással!

 

+  A M E N  +

 

Imaszándék a Mi Atyánkhoz

 

Kedves Testvérek!

Ebben az imádságban gondoljunk azokra a fiatalokra, akik a Katolikus Ifjúsági Világtalálkozón vannak Lengyelországban. Engedjék szívüket érinteni a Szentlélektől, lássák be, hogy küldetésünk van ebben a világban! A krisztusi örömhír üzenete ránk bízatott!

 

Mi Atyánk…