Máltai Szeretetszolgálat

Íratkozzon fel hírlevelünkre!

Történeteink

Búcsú barátunktól, Sárándi Szilviától

Szerző: Magyar Máltai Szeretetszolgálat 2017-01-11

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat mozgáskorlátozott táborainak programjai szokatlan módon segítik a fogyatékkal élő emberek beilleszkedését. A közös élmények hatására a résztvevők és az önkéntes segítők között nemcsak egy hétre alakul ki szoros kapcsolat. A 2016-os Mozgáskorlátozott Tábor szervezői fájó szívvel búcsúznak barátjuktól, aki résztvevője és fellépője is volt a tábornak. 

Elment közülünk egy tündér. Sárándi Szilvia – költő, énekesnő, festő… EMBER.
Egy csöpp, törékeny, csillogó szemű lány, hatalmas szívvel, hatalmas élni akarással.
2016 nyarán a balatonföldvári mozgáskorlátozott táborban ismertük meg őt. Nem lehetett nem észrevenni Szilvit, sugárzó egyénisége ott ragyogott köztünk, csodálatos hangja pedig mindenkit elvarázsolt a búcsúesten.
Szilvi hosszas betegeskedés után január 10-én az angyalokhoz költözött. Hisszük, hogy odaát jó helye lesz. Versei, képei, éneke, mosolya velünk maradnak. 33 éves volt.

„Akárki volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
(…)
és szőtte álmát, mint színes fonált:
a homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.”
(Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd)

 

A szeretet nem ismer határokat – Máltai összefogás juttatta haza a mozgássérült férfit

Szerző: Magyar Máltai Szeretetszolgálat 2016-12-31

Máltai összefogással jutott haza az idős férfi

Igazi máltai csapatmunkáról tanúskodik az év története. Egy este leforgása alatt a Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkatársai régiókon átívelő összefogással hazajuttatták Debrecenbe azt a bajba került idős férfit, aki Siófokon kért segítséget. Motoros széke, mely nélkül közlekedésképtelen, lerobbant, és másnap reggelre haza kellett érnie. A Szeretetszolgálat munkatársai nem késlekedtek, beindították a „máltai gépezetet”. Az alábbi levelezéssel bepillantást engedünk a máltai fogaskerekek működésébe.  

A történet főszereplői: K. Géza Lajos, debreceni férfi, Cserepes Gabriella, a siófoki máltai csoport vezetője, Hanyecz Gábor a siófoki támogató szolgálát vezetője, ifjabb Csonka Pál, a Dél-Dunántúli Régió vezetője, Morva Emília a Közép-Magyarországi Régió vezetője, Biró Péter hajléktalanokat ellátó intézmény vezetője, Sándor Attila és Dénes Gábor az utcai gondozó szolgálat szociális munkásai, és Szél Barnabás, az Észak-Alföldi Régió munkatársa, aki hajnali kettőkor Debrecenben várta a hazaérkező Lajos bácsit. 

 

2016. december 14. <18:48>
Feladó: Csonka Pál Címzettek: Morva Emília, Szél Barnabás, Hanyecz Gábor, Cserepes Gabriella
Tárgy: Segítség mozgássérült bácsinak

Kedves Emília! Kedves Barnabás!

Nemrég csörgött a telefon. "Ülsz, Pali?" - "Miért, baj van?"
Dinó (Hanyecz Gábor – szerk.) hívott, hogy "találtak" egy bácsit Siófokon, aki Debrecenből Vörsre eljött látogatóba a barátaihoz, de lerobbant a triciklije... és mivel mozgássérült a bácsi, valahogy segíteni kéne neki hazajutni Debrecenbe..., merthogy az egyetemre kell mennie.

A bajba jutott bácsi adata, aki Siófokról igyekszik haza Debrecen mellé: dr. K.... Géza Lajos, mobilját leejtette és nem működik :(
Ami a fő baj, hogy a motoros triciklije lemerült, ezért kézi hajtású kerekesszéket kapott a siófoki kollégáinktól, akik megszervezték a vonat útját. A MÁV fel- és lepakolja a vonatról. Vízszintes terepen segítséggel mozog, be tud ülni gépkocsiba stb.

 

A segítség a következőhöz kellene:
1 - Bp-n a Déli pályaudvarról átvinni a Nyugatiba.
2 - Hajnalban Debrecenben várni az állomáson és hazavinni (8 km-re lakik a várostól) (Ezt Szél Barnabás vállalta)A vonatok:

ind. Siófok 19:03
érk. Déli pu. 20:24 (nem tudni, melyik vágányra)
A bácsi a 2. kocsiban lesz!
vonatszám: 851 (Nagykanizsa - Budapest-Déli)

Itt kell segítség az átszállításban.
ind. Bp. Nyugati 22:28
érk. Debrecen 01:33 (nem tudni, melyik vágányra)
vonatszám: 6098 sebesvonat (Budapest-Nyugati - Debrecen)

Nagyon köszönöm segítségeteket!
Szeretettel,
Pali

______________________

<19:01>
Feladó: Morva Emília Címzettek: Csonka Pál, Biro Péter, Szél Barnabás, Hanyecz Gábotr, Cserepes Gabriella
Tárgy: Re: segítség mozgássérült bácsinak

Sziasztok!
Bp-en Biro Petiék (+36-30/xxx) várják az urat! Valami elemózsiát is adnak neki! Peti, lehet, hogy a Fesztyn (Feszty Árpád úti hajléktalanellátó intézmény – szerk.) a lemerült akksival is lehet valamit kezdeni?! Még egy kérdés: a jegy a bácsinál van?
Hajrá Málta  :)

______________________

<19:20>
Feladó: Csonka Pál
Címzett: Morva Emília, Biro Péter, Szél Barnabás, Hanyecz Gábotr, Cserepes Gabriella

Sziasztok!
Szuperek vagytok!  :) Hálásan köszönöm a gyors segítséget!
Közben kiderült a "szervizben" Siófokon, hogy más baj van a kocsival, valami zárlatos kapcsoló szétégette a drótokat, meg az elektromágnest(?), azért nem megy - de ez nem ma esti történet  :)
Jegy nem kell a bácsinak, mozgássérült és 65+.
Jó éjt mindenkinek!
Üdv,
Pali

______________________

<19:27>
Feladó: Biró Péter
Címzett: Morva Emília, Csonka Pál, Szél Barnabás, Hanyecz Gábotr, Cserepes Gabriella

Sziasztok!
Hatalmas a történet, szomorúsága mellett komolyan feldobta az estémet a sztori...  :D
A Délinél a kollégák fogják várni a bácsit, átgurulnak vele a szomszédban lévő intézményünkbe, ahol a kis holtidőszakot eltöltik, aztán átviszik a Nyugatiba és megvárják a vonat indulását. Vissza fogok még jelezni ide, ha ez rendben megtörtént.  ;)
Biró Péter

______________________

<20:35>
Feladó: Csonka Pál
Címzett: Morva Emília, Biro Péter, Szél Barnabás, Hanyecz Gábotr, Cserepes Gabriella

Sziasztok!
Hát akkor még egy adalék a történet humoros oldalához: Dinó és Gabi azt is kiderítette, hogy a bácsi poggyászából előkerült 25 kiló útszóró só, amit vitt magával Debrecenbe, édesanyja sírjára.... valószínűleg a túlsúlytól égett le a tricikli...  :)
Köszi Péter, várjuk a jelzést... Barnabásnak pedig köszi a virrasztást!!!!
Üdv,
Pali

______________________

<20:41>
Feladó: Biró Péter
Címzett: Morva Emília, Csonka Pál, Szél Barnabás, Hanyecz Gábotr, Cserepes Gabriella

Hahhaaaa!  :D
A bácsi megérkezett. Egy rántott húsos szendvicset és egy sört kívánt, a kollégák vele vannak, megpihennek, és felteszik később a debreceni vonatra.
És elmondta, hogy holnap ZH-zik az egyetemen  :)
Biró Péter

______________________

<22:36>
Feladó: Biró Péter
Címzett: Morva Emília, Csonka Pál, Szél Barnabás, Hanyecz Gábotr, Cserepes Gabriella

Jelentem, Lajos bátya felkerült a vonatra! Csatoltam képet.
Amikor a Nyugatiban bekukkantottunk a forgalmistához, hogy emelőt és személyzetet kérjünk, már mosolygott a hölgy, hogy várták és már tudnak róla Debrecenben is, várják szeretettel.

Jó ejt mindenkinek!
Biró Péter


______________________

<22:47>
Feladó: Csonka Pál
Címzett: Morva Emília, Biro Péter, Szél Barnabás, Hanyecz Gábotr, Cserepes Gabriella

Nagyok vagytok!
Riszpekt
Pali

______________________

2016. december 15. <02:15>
Feladó: Csonka Pál
Címzett: Morva Emília, Biro Péter, Szél Barnabás, Hanyecz Gábotr, Cserepes Gabriella

Barnabás üzent: mission completed!
Jó éjt,
Pali

_____________________

<6:54>_Feladó: Biró Péter

Címzett: Morva Emília, Csonka Pál, Szél Barnabás, Hanyecz Gábotr, Cserepes Gabriella

Málta powa!  ;) :)
Biró Péter

______________________

<14:59>
Feladó: Cserepes Gabriella

Számomra az este legkedvesebb pillanata volt, mikor Lajos bácsi megkérdezte a nevünket és miután bemutatkoztunk – Gábor és Gabi - könnyes szemmel azt mondta: "Hát, így Karácsony előtt ezek a Gábrielek nagyon aktívak." Ugyanis Vörsön is elvontatta egy Gábor, mikor este - még odafelé - lemerült a triciklije. Nappali tagozaton jogot hallgat, ezért kellett visszaérnie másnapra Debrecenbe.
Máltai kollégánk üzeni: A legszuperebb csapat vagytok! A közös összefogással minden megoldható - a SZERETET nem ismer határokat!

 

K. Lajos bácsi kérésére közzé tesszük Cserepes Gabriella kolléganőnknek küldött levelét, melyben megköszönte a Magyar Máltai Szeretetszolgálat segítségét.


DRÁGA GABIKA!
 

ISTEN ÁLDÁSÁVAL KÖSZÖNTÖM KEGYEDET és VALAMENNYI, a MÁLTAIAKNÁL SZOLGÁLATOT TELJESÍTŐ KEDVES KOLLÉGÁJÁT, AKIK AZON A NAPON ÉRTEM DOLGOZTAK!!!!!
 

Ezúton is ismételten köszönöm szépen Önnek, drága Gabika, továbbá a kedves, közvetlen kollégájának, Hanyecz Gábornak, valamint a Budapesten rám vigyázó, rántott húsos szendviccsel kínáló Sándor Attilának és Dénes Gábornak és a Nyugati pályaudvarhoz érkező, ugyancsak szolgálatkész helyi vezető fiatalembernek, Péternek. Utoljára, de semmiképpen nem utolsósorban a Debrecenben engem a vasútállomáson váró, és a Borbiró téri otthonomba hazajuttató Barnabásnak is hálásan köszönök mindent!
Természetesen nagyon-nagyon köszönöm Vörs Polgármesterének, Deák Tamás barátomnak, aki tudatta Kegyedékkel azt a vészhelyzetet, amelybe önhibámon kívül kerültem. Szívet-lelket melengető az a gondoskodás, lelki törődés és fizikai segítség, amelyben Önök által részesültem!!!!!

 

Édesanyám Lelke nevében is köszönök szépen mindent! A Jóisten áldását kérem Valamennyiükre és szeretteikre, családjaikra!!!
Ha és amennyiben ebben az országban, a mi kis hazánkban sokkal több ilyen E M B E R lenne, mint Önök, sokkal jobb lenne a hangulat!
Maradok őszinte tisztelettel: Dr. Kulcsár Géza Lajos
Amire hallgatok: Lajos bácsi v. Géza bácsi v. éppenséggel: Tanár úr"
Debrecen, 2016.12.18.

 

A visszatérés a közösségbe nem magányos út

Szerző: Magyar Máltai Szeretetszolgálat 2016-12-05

Több mint tíz év hajléktalanság után költözött saját albérletbe a Magyar Máltai Szeretetszolgálat segítségével Kálmán, aki ma már a karitatív szervezet munkatársa. Új otthonát Kozma Imre atya szentelte meg.

„Jó volt belépni ezen az ajtón, hiszen jó megtapasztalni azt, hogy a közösségből általában egyedül vonulnak ki az emberek, de a visszaút a közösségbe már nem magányos út.” – mondta Kozma Imre atya a lakásszentelés elején. Kálmán is egyedül vonult ki a közösségből, miután ital problémái miatt elvesztette munkáját. Vidékről Budapestre költözött, ahol nem találta a helyét, és rövid időn belül egy budai erdőbe, fából összetákolt kunyhóba költözött.  Hét év erdőben élés után a Magyar Máltai Szeretetszolgálat utcai gondozó szolgálatának munkatársa bírta rá, hogy hagyja ott a kunyhóját, költözzön szállóra, és a szociális munkások segítségével próbáljon új életet kezdeni. Kálmán miután beköltözött, munkát vállalt először kertészként, majd a Szeretetszolgálat ruhaválogatójában. A szociális munkások segítségével visszaszerezte jogosítványát, így gépkocsivezető lett a szervezetnél. Emellett tagja volt a Szeretetszolgálat azon csapatának, amely közterületi karbantartásokat végzett a III. kerületi Önkormányzat megbízásából. Egy ilyen munka során járt először Békásmegyeren, ahol eltűnődve mondogatta főnökének, szívesen lakna annak a parknak a közelében. A máltai szociális munkások közreműködésével Kálmán lehetőséget kapott az önkormányzattól, hogy hosszú távra kibérelhessen egy lakást azon a környéken, annak fejében, hogy felújítja. Számos jó szándékú ember adományának és segítő munkájának köszönhetően rendbe hozták a lakást, és Kálmán beköltözhetett.

„Igazi csoda, hogy itt lehetek. Ki gondolta volna, hogy amiről itt a ház előtti játszótéren ábrándoztam, valóra válik.” – mondja Kálmán.

A lakásszentelőn részt vett Kálmán főnöke, Hernádi Tamás, valamint Pillin Katica szociális munkás, aki az erdőből kiköltözés óta segítette Kálmánt, valamint Morva Emília a Szeretetszolgálat Közép-Magyarországi Régiójának vezetője. Kozma Imre atya a lakás szentelésekor hangsúlyozta: „Eljöttünk ma ide, hogy együtt örüljünk Kálmánnal. Itt vannak kedves munkatársaim, akik járják az erdőket, és szólítgatják azokat az embereket, akiknek a körülményivel nem vagyunk megelégedve. Mert nem természetes, hogy valaki erdőben él, Magyarországon semmiképpen nem elfogadható. Kálmánra a későbbi munkatársai rátaláltak, erdőben szedték össze, és vissza tudott jönni az emberi közösségbe az ő segítségükkel. Ma egy kulcsot kap a kezébe, amely kulcs ennek a kis otthonnak az ajtaját nyitja. Ez az otthon őt most már nap, mint nap befogadja. Ez nemcsak az ő öröme, hanem mindannyiunké.”

A lakásszentelés után Kálmán egy máltai pajzsot ábrázoló faliórát kapott ajándékba munkatársaitól, valamint a 127. zsoltár egy részletét.  „Ha az Úr nem építi a házat, hasztalan fárad, ki építi azt. – amikor erre a bekeretezett zsoltárra nézel, gondolj arra a közösségre, amely idáig elvezetett téged” – mondta Hernádi Tamás az ajándék átadásakor. 

Miután Kozma Imre atya megáldotta az új otthont, azt mondta: „Kedves Kálmán, együtt örülünk ezen a napon, és nagyon szeretnénk hinni abban, hogy itt az életnek az új örömeit találja meg. Akkor, amikor a közösségből akármilyen oknál fogva elmegyünk, akkor egy kicsit az örömeinktől is elbúcsúzunk, meg egy kicsit a boldogságtól is. Jöjjön ide vissza az emberi öröm és az emberi boldogság. Isten ebben segítsen.” „És abban, hogy sokáig szolgálhassak.” – tette hozzá Kálmán meghatottan.

Dorka és a szemüveg

Szerző: Magyar Máltai Szeretetszolgálat 2016-10-14

Dorka és a szemüvege a gyulaji óvodában

Az ötéves Dorka nagyon jó képességekkel rendelkező, udvarias kislány, anyukájával a Tolna megyei Gyulajon él. Vidám, érdeklődő gyerkőc, ám egy ideje angyali arcát beárnyékolta az állandó hunyorgás. Az óvoda feledezte a bajt, az édesanya utánajárt, és egy kis máltai segítséggel Dorka már nem hunyorog: angyali arcát szemüveg keretezi. 

Dorka 5 éves, halmozottan hátrányos helyzetű, roma származású kislány. Bájos arcú, szőke göndör fürtökkel, aki szereti a csinos ruhát, és mikor felveszi a kalapját olyan, mint egy hercegkisasszony.  Édesanyja egyedül neveli, igyekszik minden tőle telhetőt megtenni, hogy mindent megadjon kislányának. Dorka 7 órakor már az óvodában van. Néha nyűgös, mert nagyon álmos még, de hát jönni kell, mert édesanyja a közmunka programban dolgozik, és nincs más, aki óvodába hozza. Nehezen oldódik fel, nem könnyű számára az idegen felnőtteknek, gyerekeknek megnyílni. Ha azonban közel kerül valaki hozzá, annak „cicává” változik. Nagyon kedves, barátságos, „bújós” kislány lesz.

Már a kiscsoportban észrevettük, hogy látásával probléma van. Hunyorgott, nem látta a neki mutatott ábrákat, feladatokat, színezőket. Ebből baj lesz- gondoltuk-, ha időben nem tudjuk megoldani a problémát, hiszen hamarosan nagycsoportos lesz, azután meg ott az iskola… Nem indulhat hátránnyal, eszes, ügyes kislány, ezt a középsős felmérője is bizonyította!

A védőnő megerősítette feltevésünket, Dorkának bizony szemüvegre van szüksége. Bennünk pedig felmerült a kérdés, hogyan, miből fog ez kikerekedni, hiszen az édesanyja a közüzemi számláit is alig tudja kiegyenlíteni. Azért megemlítettük a dolgot neki, időpontot kértünk szemészeti vizsgálatra Szekszárdra. Az anyuka elvitte, kétszer is, mert a lányának erre volt szüksége, és ha vinni kell, akkor ő persze, hogy viszi.

A vizsgálat eredménye még minket is meglepett: a kislánynak -5-ös szemüvegre van szüksége.

Valamit tenni kell! Hókuszpókuszra van szükség!

Mi tudtuk, a Máltánál vannak varázslók!

Egy reggel aztán megérkezett! A SZEMÜVEG, amely elegáns, nem hivalkodó. Bordó színű a kerete, ami az egyik kedvenc színe Dorkának és mellesleg nagyon jól illik a kalapjához. Hogyan-hogyan nem, másnapra már lett szemüvegtok, kettő is, és törlőkendő, meg egy csinos kis nyakba akasztó, hogy véletlenül se eshessen le izgés-mozgás közben. Sosem fogjuk elfelejteni a meglepetést és az örömet az arcán, amikor először vette fel Dorka az új szemüvegét: LÁTOK!

Dorkának kinyílott a világ! Köszönjük Magyar Máltai Szeretetszolgálat!

Kőmüves Mónika
óvodavezető

III. Máltai Mozgáskorlátozott Tábor - VIDEÓ

Szerző: Magyar Máltai Szeretetszolgálat 2016-07-18

Akadálymentes Balaton várta a táborozókat

A III. Máltai Mozgáskorlátozott Tábor idejére a szállást és a tópartot előzetesen akadálymentesítették, így a kerekesszékes vendégek rámpán gurulhatnak be a vízbe, de felszállhattak vitorlás hajókra, különféle sportágakat próbálhattak ki, és éjszakai diszkó is várta őket.