Az iskola 2. A osztályos tanulói idézetekből és versekből összeállított gondolatofüzérrel fogadták a Hajléktalan Jézus szobrát az intézmény udvarán. „Tudd, hogy van miért élned és van miért dolgoznod! Egyszer Neked is el kell számolnod, és azon a napon, bizony lesz néhány megválaszolandó kérdés... Nem az lesz a fontos, hogy milyen autód van, hanem az, hogy hány embert vettél fel az autódba. Nem az számít majd, hogy mekkora házad volt, hanem az, hogy hány embernek adtál otthont. És akkor már nem a ruha tesz Téged, hanem az a tudat, hogy mennyi embernek segítettél felöltözni... Nem az lesz a fontos, hány barátod volt. Hanem az, hogy Te hány embernek voltál igaz barátja. A bőröd színe és a külsőd akkor már nem lesz fontos. De a mosolyod és a szemed csillogása elárulja majd, ki vagy. Légy jó barát! Tegyél jót! Segíts magadon és másokon!" – mondták a gyerekek.

 

Az iskola és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat részéről Kaptúrné Bíró Beáta igazgatóhelyettes és a helyi máltai önkéntesek csoportvezető helyettese köszöntötte. Mint mondta, nem mindennapi vendég érkezett a városba, az iskolába.

Hanusi Péter polgármester a szobor kapcsán azt mondta, amikor egy ilyen alkotás előtt áll, kicsit zavarban van. „Mit is érzünk mi felnőttek, amikor ezt látjuk és belegondolunk a jelentésében? Megmozdul-e bennünk a lelkiismeret-furdalás, vagy a sajnálat? De láttam képeket gyerekekről, akik elérzékenyülve nézték a szobrot és azt kérdezték, mi történt veled Jézus? És csak szeretettel, együttérzően megsimogatta ezt a szobrot. Gyermekeink tisztaságából, őszinteségéből tanulnunk kell. Mert sokszor csak egy szeretetteljes szó, egy ölelés kell. Azoknak az embereknek, akiket a hajléktalan Jézus megtestesít, sokszor nem is anyagi javakra van szükségük, hanem csak együttérzésre, őszinte szeretetre, oda fordulásra. Ezt mindnyájan meg tudjuk tenni, mert semmibe nem kerül.” 

Az iskola udvarán szervezett ünnepségen Dr. Illés Boglárka, ifjúságpolitikáért és esélyegyenlőségért felelős helyettes államtitkár kifejtette, hogy benne a Hajléktalan Jézus szobor az egységesség gondolatát ébreszti fel. „Amikor az ifjúságpolitikáról gondolkodunk, akkor azt tartjuk szem előtt, hogy a fiatalok először megtanuljanak magukért felelősséget vállalni, aztán a szűkebb és a tágabb környezetükért. Ebben a legfontosabb közeg a család és az iskola, mert ezek közvetlenül minden egyes emberhez közel hajolnak.” A helyettes államtitkár hozzátette, hogy azért segítik a családokat és az iskolákat, mert Jézus hasonlóképpen minden egyes emberhez szólt, és ezt kell tenni ahhoz, hogy egy kiegyensúlyozott társadalomban élhessünk. „Ez a szobor figyelmeztethet, elgondolkodtathat azon, hogy a mindennapjainkban melyek azok a pillanatok, amikor odafigyelünk a másikra, és felkiáltójelként ott lehet a gondolatunkban, hogy minden egyes pillanatban oda kell figyelni a másikra. Nemcsak azért, mert nekünk is védőhálót nyújt, ha tudjuk, számíthatunk a másik emberre, hanem mert mi is ezzel leszünk teljesebbek.”

Az együttérzés szobrát az iskola tanulói mellett a város szociális intézményeinek munkatársai, a hajléktalan szállón gondozott hajléktalan emberek, a képviselőtestület tagjai, valamint a magyar Máltai Szeretetszolgálat helyi csoportjának tagjai köszöntötték.

Vecsei Miklós a Máltai Szeretetszolgálat alelnöke a gyerekekhez fordulva arról beszélt, hogy elállt a szava a tanulók műsora hallatán. „A legszebb imádság volt ez, amit mostanában csak hallottam. Annyit kérek csak tőletek, hogy jegyezzétek meg ezeket a mondatokat, és amikor az adventben bebújtok a jó meleg takaró alá, akkor jusson eszetekbe, hogy ezt nem mindenki teheti meg.  Mert nem mindenhol van meleg, nem mindenkinek sikerül befűtenie és a legnagyobb baj, hogy van, akire rá sem nyitják az ajtót. De emiatt ne legyetek szomorúak, hanem gondolkozzatok el rajta, és küldjetek egy gondolatot a Jóistenhez, hogy segítsen rajtuk.” A felnőttekhez szólva azt mondta, hogy ismerjük be, hogy nagy kihívás akarni, hogy meglássuk Krisztus arcát a legszegényebbekben Jézust, és az akarat után még hosszú út, amíg tenni is tudunk. „Bent a meleg szobában, baráti körben szépeket tudunk mondani és gondolni a hajléktalanságról. Pedig egészen közel kell kuporodni, hogy jobban láthassuk. A térdelés az a póz, amiből az ember mindent jobban lát. Próbáljuk meg ebből a szemszögből nézni.”

Papp Tamás atya káplán egy evangéliumi részlet felolvasása után azt mondta, fontos az, hogy együtt érezzünk az úr Jézussal, a hozzánk közel álló vagy tőlünk távol álló emberekkel. „Nagy szükség van a világban a remény embereire, hogy megkérdezzük a másiktól, hogy hogy vagy. Mindannyian legyetek a remény emberei, mert mindenkinek legnagyobb vágya, hogy szeretve legyen és együtt érezzenek vele.”

Az ünnepség után az iskola tanulói a nap folyamán a hittanórák alkalmával egyenként is megtekintették és megérintették az együttérzés szobrát, melyhez kapcsolódva megfogalmazhatták saját gondolataikat.