A Máltai Tanulmányok 2023/4. lapszáma az Egyén, bizalom, összefogás – Noverim te, noverim me címmel jelent meg december elején. A kiadványban publikáló szerzők közül Szabó Orsolya, a Máltai Nevelőszülői hálózat tanácsadója, Szodorai Dóra szociológus és Pári András, a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) kutatási vezetője eszmecseréjét hallgathatták meg a családot érintő témákban azok, akik december 4-én a Máltai Szeretetszolgálat országos központjának refektóriumába érkeztek. A beszélgetést moderátorként Görföl Tibor (egyúttal a Vigília főszerkesztője és a Máltai Tanulmányok szerkesztőbizottságának tagja) vezette. Az este főbb kérdései a családkutatások, az örökbefogadás és a nevelőszülőség aspektusaira vonatkoztak.



Mi a családba vetett bizalmunk alapja?

A család a szocializáció elsődleges színtere, egyúttal érzelmi közösség is: olyan dolgokat tanulunk meg a családban, amelyeket máshol nem tudunk, és amelyek a magunkba és a másokba vetett bizalmunkat is befolyásolják életünk során – jegyezte meg Szodorai Dóra. Szabó Orsolya szerint nemcsak az értékek elsajátítása, hanem a különböző szerepek átadása is családban történik. A nevelőszülői hálózatba olyan gyerekek kerülnek, akiknek nem adatik meg a bizalmi közeget jelentő család – pedig minden gyereknek szüksége van rá, hogy legyen olyan személy az életében, akiben bízhat, aki támogatja az élete során. Pári András mindezt azzal egészítette ki, hogy kutatások alapján – bár a család pluralizálódása, a családtípusok sokfélesége megfigyelhető, mégis – a tradicionális család szerepe meghatározó, s egyre inkább növekszik a stabil párkapcsolat jelentősége abban, hogy bizalmat szavazunk-e a családnak, a családi életnek.



Milyen indíttatásból lesz valaki nevelőszülő, illetve örökbefogadó szülő?

Nevelőszülőket segítő tanácsadóként Szabó Orsolya szükségesnek tartja elismerni, hogy a pénzkereseti lehetőség jelen van a nevelőszülőnek jelentkezők motivációjában, de akit kizárólag az anyagi haszonszerzés vezérel, az hamar ráébred, hogy ez lehetetlen, és abból nem is lesz végül (jó) nevelőszülő. Egy 24. életévét betöltött, minden pszichés, jogi és anyagi feltételnek megfelelő felnőtt lehet nevelőszülő, aki a saját gyermekeivel együtt legfeljebb hat gyermeket nevelhet. A leggyakoribb motiváció a karitatív szándék, emellett pedig az abba vetett bizalom, hogy ő képes lesz megadni egy gyermeknek azt, amire szüksége van. Az átvett jó családi mintázatok kapcsán Szabó Orsolya elmondta, a máltai hálózaton belül van olyan nevelőszülő, aki éppen azért jelentkezett, mert ő is nevelt gyermek volt. Szodorai Dóra ezt a gondolatot továbbfűzve megjegyezte, hogy bár az örökbefogadás egyik legfőbb oka a vér szerinti gyermek nélküliség, a karitatív jellegű indíttatás az örökbefogadásnál is nagyon gyakori. A segítő szándék mögött sokszor vallási motiváció figyelhető meg. Ez a nevelőszülőség esetén sem ritka – jegyezte meg Szabó Orsolya, aki hozzátette azt is, hogy bár a máltai hálózaton belül nem várják el a nevelőszülőktől, hogy vallásosak legyenek, azt viszont igen, hogy máltai szemlélet szerint neveljék a rájuk bízott gyermekeket. Utóbbi a gyakorlatban például azt jelenti – ahogyan az a nevelőszülői felkészítő képzésen is többször elhangzik –, hogy a gyermeket „tokkal-vonóval” együtt kell szeretni. Tehát egyrészt a vérszerinti családját is el kell tudni fogadni, velük együtt kell tudni működni – hiszen a vér szerinti szülők jog szerint is jelen vannak a gyermek életében, bár gyakran ez konfliktusforrás, a gyerekeknek mégis érdeke a kapcsolattartás (sokszor az is előfordul, hogy a gyerekek két anyukát neveznek anyának, csak hozzáteszik a keresztnevüket is a megszólításhoz). Másrészt a gyermek esetleges sebzettségeit, a származási családjának általa hordozott sérüléseit, az azokból fakadó viselkedési nehézségeit elfogadva, azokra szeretettel felelve kell róla gondoskodni. Vagyis „az legyen nevelőszülő, aki meg tud ölelni egy kaktuszt!” A máltai nevelőszülők a hálózat tanácsadóitól kapnak segítséget, akik rendszeresen kijárnak a családokhoz, hogy különböző nevelési kérdésekről és bármilyen felmerülő problémáról megoldást keresve beszélgessenek, szükség esetén segítséget nyújtsanak.


Mi mindentől függ a gyermekvállalási hajlandóság?

Görföl Tibor szerint a „gyermekvállalás”, „családi életre vállalkozás” kifejezések kissé egyoldalúan jelölik a családalapítás lényegét, hiszen a „vállalás” szó inkább csak a dolog küzdelmesebbik felére utal, egyfajta „nekigyürkőzést” sejtet a várható nehézségeknek – és nem mutatja fel a gyermeknevelés, a családban élés örömeit. E megjegyzés után azt a kérdést vetette fel, hogy mi befolyásolja a magyar családokban születő gyermekek számát. Pári András a Kopp Mária és Skrabski Árpád által indított, a magyar lelkiállapotot feltérképező Hungarostudy-kutatás 2021-ben újra elvégzett felméréseire hivatkozva elmondta, hogy a vágyott gyermekek száma – statisztikailag – átlagosan 2,1-2,2 körül mozog, ami egyébként éppen a társadalmi reprodukcióhoz szükséges szint. A ténylegesen megszülető gyermekek száma azonban 1,5-1,6 között van, vagyis majdnem mindenki egy gyerekkel többet szeretne valójában, mint amennyit nevel. Ennek a „fertility gap”-nek, vagyis termékenységi hiánynak az oka összetett, de megállapítható, hogy míg korábban inkább a bizonytalan anyagi háttér miatt nem vállaltak több gyermeket a családok, ma már inkább a stabil párkapcsolat hiánya a fő indok. „Bár nincs olyan recept, hogy ha bedobom a gépbe a fix párkapcsolatot, akkor automatikusan kijön három gyerek, egyéni élethelyzetek vannak – mégis nemzetközi kutatásokból is az látható, hogy a stabil párkapcsolatban élők általában elérik a vágyott gyerekszámot. Sőt, a jó párkapcsolat a kutatások szerint egészségvédő faktor is, főleg a férfiakra nézve.” Pári András megjegyezte, hogy a vágyott gyermekszám a magyar fiatalok körében továbbra sem csökkent, még mindig a kettő vagy több gyermek vállalása iránti szándék figyelhető meg – tehát a család iránti vágy az egész társadalomra stabilan jellemző, megkerülhetetlen tényező. A kutató a család létszáma és a családdal kapcsolatos attitűd összefüggéseiről szólva azt is elmondta, hogy a szociológiában a testvérkapcsolatok poztív hatása egyértelműen kimutatható. A 2021-es Hungarostudy alapján ahol vannak testvérek, ott pozitívabbak a boldogsággal, az élettel való elégedettséggel kapcsolatos attitűdök, a szülőkkel való viszony, valamint a későbbi gyerekvállalással és a testi-lelki egészséggel kapcsolatos mutatók is.

Az est folyamán szó esett még arról, hogy a nevelt és az örökbefogadott gyermekeket miért kell kezdettől fogva valódi származásuk tudatában nevelni és a családba érkezésük igaz történetét átadva megerősíteni, hogyan alakul egy örökbefogadott vagy egy nevelőszülőknél felnőtt gyermek házassággal és családdal kapcsolatos attitűdje, és milyen kudarcokkal, illetve sikertörténetekkel találkoznak munkájuk során az örökbefogadással és a nevelőszülőséggel foglalkozó szakemberek.

A teljes beszélgetés visszanézhető a Máltai Szeretetszolgálat Youtube-csatornáján, IDE KATTINTVA.

Képek: Kovács Bence